Fiona Wood: Vadvilág

A Vadvilág frissítő, szívhez szóló ifjúsági regény az első szerelemről, a barátságról és a be nem illeszkedésről. Két merőben eltérő szemszögből ismerjük meg a történetet. Az egyik mesélő a rút kiskacsából lett hattyú, Sibylla (Sib), a másik az új lány, Lou, aki nemrég veszítette el a barátját egy tragikus balesetben.

A Vadvilág egy középiskolai osztály erdei iskolai története, ahol túlélési és tájékozódási technikákat tanítanak nekik, és ahol megismerhetik a valódi életet az iskola falain kívül. Miközben Sib igyekszik kideríteni, hányadán is áll új, népszerű barátjával és féltékeny legjobb barátnőjével, Lou pedig azért küzd, hogy túlélje a mindennapokat, ez a páratlan páros felismeri, mi – és ki – számít igazán.

Könyv adatai: 

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2015

Eredeti cím: Wildlife

Fordította: Szabó Luca

ISBN: 9789634060338

Egy kedves barátnőm olvasmánylistáján láttam meg ezt a könyvet, és bár már gyakran úgy érzem, az ilyesfajta regények nem adják azt az élményt számomra, mint régen, néha igenis jólesik valami ehhez hasonlót olvasni. Ezeknek a javarészt tiniknek szóló könyveknek is megvan az a „felsőbb osztálya”, melyek egy kicsit különlegesebbek, adnak valami pluszt, valami mélyebbet, mint egyes műfajbéli társaik. Valami ilyesmit vártam a Vadvilágtól.

A történetet két lány szemszögéből ismerhetjük meg. A különlegesen átlagos Sibylla (tudom, tudom, de tényleg ez a szópár írja le őt a legjobban:-)) nagy lehetőséget kap a „lúzerségből” való kitörésre, amikor szépségiparban dolgozó nagynénje beajánlja a lányt az egyik kozmetikai cég reklámjába. Legjobb barátnője, Holly, közben egyre inkább terrorizálja a lányt a túlzott nyomulásával és folyamatos beszólogatásaival, még Sibylla kiskori lelki társát, Michaelt is igyekszik kitúrni, amennyire csak lehet.  

Lou eközben elhunyt szerelmét gyászolja, s még az új sulival is meg kell küzdenie, amelynek különlegessége, hogy egy szemeszterét egy elszigetelt vadonban kell eltölteni. A lány összebarátkozik Michael-el, és Sibyllával is egy szobába kerül. Egy idő után a két lány felfigyel egymásra, azonban Sibylla megfelelési kényszere és Lou titkolózása miatt falakba ütköznek.
A regényben a két szemszöges megoldás nagyon érdekesre sikeredett. Sibylla és Lou két igazi ellenpólus, két nagyon különböző személyiségű ember. Sibylla borzasztóan gátlásos, és görcsösen szeretne megfelelni a társadalom, jelen esetben a „menők” elvárásainak, miközben egyre inkább elfojtja az igazi énjét. Nagyon sok tinédzser küzd ezzel a problémával, így a lánnyal nagyon könnyen lehet azonosulni. Tetszik, hogy ennek a regénynek nem az a célja, hogy zseniális karaktereket tegyen az olvasó szeme elé, hanem hogy segítsen átélni, esetleg emlékeztetni bennünket tinédzser (vagy akár felnőtt) korunk balgaságaira.

És ott van Lou, aki egy igazi különc, akit nem érdekelnek a társadalom vagy mások elvárásai. Ő csak saját magának szeretne megfelelni. Ugyanakkor ott van benne a gyász, és az a fajta fájdalom is, amit akkor tapasztal az ember, ha érzi, valamihez túl korán kellett felnőnie.

Nagyon tetszett ez a két szemszöges megoldás, mert így egyik lányból sem volt túl sok, Lou remekül ellensúlyozta Sibylla nyafogását, még Sibylla részei kissé talán eseménydúsabbnak mondhatóak. Kicsit mást vártam a két lány közti kapocstól, én azt hittem, a regény az ő kapcsolatukat is jobban feszegetni fogja, helyette inkább azt éreztette az írónő, az ő barátságuk még csak a könyv vége felé veszi igazán kezdetét. Talán ez így volt jó.

Oh, és ha már a barátság is szóba került. A regény legnagyobb negatív tényezője számomra Holly volt, és a viselkedése. Komolyan, a hajamat téptem, amikor a nyilvánvaló szemétségek sem nyitották már fel Sibylla szemét azzal kapcsolatban, hogy egy igencsak mérgező „barátság” az, ami Holly és közte van.

Az másik nagyobb negatívum, amit ki tudnék emelni az az, hogy adva volt egy nagyon érdekes környezet a regényben, és ez kissé háttérbe szorult az érzelmi viharok és minden egyéb szívügy mellett. Örültem volna, ha néhány programot sokkal jobban kifejt az írónő, és részletesebben kidolgozza az egész tábor rendszerét, szerintem nem származott volna hátránya belőle a regénynek.

De tulajdonképpen nem lőttem teljesen mellé, amikor azt feltételeztem a regényről, hogy kicsit mást nyújt, mint a hasonló kategóriában íródott társai. Azt gondolom, hogy esetleg a nálam fiatalabbaknak (kb.13-14 éves korosztály) nagyon jó útmutató lehet a jövőre nézve. S bár az embernek meg kell tapasztalnia a csalódásokat is ebben a korban, ez a könyv a tanulságot kifejezetten szórakoztató, olvasmányos köntösbe csomagolja.

Az egész regény kicsit olyan hebehurgya, de az abszolút jó értelemben. Néhol kissé filozofikussá válik, máskor humorossá, és egyáltalán, az egész olyan művészien jópofa és egyben van, hogy az említett hibák ellenére sem lehet nem szeretni.
Összességében azt mondhatom, pozitív élményt nyújtott ez a könyv. Tetszett a két szemszöges megoldás, az egész atmoszféra, a természet jelenléte, és főként az, hogy a regényt átitatja a realitás, ami a könyv végén is nagyon érződött. De másképpen talán nem is lett volna hiteles. A Vadvilágot szinte mindenkinek tudom ajánlani, mert bárki megtalálhatja benne akár a mostani, akár a régi önmagát, és az olvasmányosság és a humor ellenére sem mellőzi a tinédzserkor nehéz kérdéseit. Nekem egyszer olvasós marad, de nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, műfajában mindenképpen kiemelkedőnek és kissé talán különcnek is számít. De azt hiszem, ez sohasem lehet baj.  

Értékelés:

Borító – Kedves, vidám színek, amik tükrözik a regény hangulatát

Karakterek – Szerethetőek és könnyen lehet azonosulni velük

Cselekmény – A regény nem unalmas, de nagyobb hangsúlyt kapnak az érzelmek és a lélektan is

Stílus – Az írónő stílusa nagyon tetszetős, olvasmányos, fiatalos és szórakoztatóan filozofikus

Összességében 5/4 – Műfajában kiemelkedő, egyszer olvasós regény, szerethető és könnyen emészthető, és komoly témából sincs benne hiány