Egy nagyon különleges könyvet tarthattam a kezemben. Többször is meglepett, néhol talán el is borzasztott, de mindenképpen hatással volt rám, még úgy is, hogy valószínűleg többet nem fogom elolvasni. Mégis, van ebben a könyvben valami, ami miatt az ember nem képes még jó ideig elszakadni tőle.
 |
| Piper, Isaac, Daisy és Edmund |
Történetünk főszereplője, Daisy, 15 éves new york-i lány, akit az apja elhunyt édesanyja angol rokonaihoz küld, a lány kissé problémás mivoltának köszönhetően. Daisy itt megismerkedik négy unokatestvérével, a kilencéves Piperrel, a csendes Isaac-el, Osberttel, és végül Edmunddal, akivel később egymásba is szeretnek. A lány végre úgy úgy érzi otthonra talált, és ezt csak fokozza, mikor nagynénje elutazása miatt a gyerekek felügyelet nélkül maradnak. Azonban időközben kitör a harmadik világháború, és a szerelmeseket, no meg Daisyt, a végre megtalált boldogságtól a körülmények elszakítják.
Nos, szerintem már a kis rögtönzött fülszövegemből is lejön, hogy ez nem egy átlagos történet, de azért magam is megerősíteném: ez a könyv több szempontból is különleges.
Az első dolog amin megdöbbentem, hogy a főszereplő lány, Daisy annyi idős, mint én. Magam sem tudom miért, de azt képzeltem, hogy egy tizenhét-tizennyolc éves lány történetét fogom olvasni. Úgy gondolom sokat számít az életkor, és biztos vagyok benne, hogy az ilyen dolgok is meghatározzák a szereplők döntéseit, szemléletmódját, és ez tetszett. És hogy az írónő eltalálta e egy tizenöt éves lány gondolkodásmódját? Talán.
 |
| Daisy |
Daisy annyival másabb személyiség mint én; mégis valahogy egészen közel éreztem magamhoz. Tetszettek a szarkasztikus mondatai, egyes dolgokhoz való hozzáállása. A lány elég lázadó, meg nem értett típus. Sok elejtett megjegyzése van arról, hogy éhezteti magát; bár ezt is sosem mondja ki senki konkrétan, mint ahogy sok más dolgot sem.
Mint például az Edmunddal való kapcsolata is egy elég különleges szál, hiszen unokatestvérek. Meglepően jól kezelte ezt a szálat a könyvben az írónő. Éppen csak annyit árult el Daisy által róla, amennyiből sejthetünk egyes dolgokat; aki pedig akarja, homokba dughatja a fejét. De egy biztos: nem sok író mer meglépni egy ilyenfajta romantikus szálat. Persze, egy szóval sem mondom, hogy ezt helyesnek tartottam volna, dehogy. De hát én nem szólhatok bele a szereplők életébe...:-) Nem a romantikán van a hangsúly a könyvben, de ugyanakkor mégis egy nagyon fontos szála a történetnek, hiszen Daisy-t Edmund iránti szerelme, vágyódása hajtja a legtöbb nehézségen át, no meg persze Piper, aki egy tündéri kislány, csak szeretni lehetett, üde foltja volt a történetnek. |
| Daisy és Edmund |
Ezek után pedig tudjátok, mi volt az, ami a legkülönlegesebbé tette ezt az egészet? Az írásmód. Olvasás közben tényleg azt éreztem, hogy Daisy elmeséli az átélt élményeit, érzéseit nekünk olvasóknak. Mintha a lány ott ült volna
velünk szemben. Mind a szóhasználat, mind az hogy például a könyvben
alig vannak párbeszédek, de leírás is csak ritkán; tényleg olyan, mintha
Daisy emlékezetből mesélné el nekünk ezeket a dolgokat. És bár
alapvetően a háborúról szól, mi mégis csak töredékét tudjuk abból, amilyen valószínűleg lehetett.
 |
| Daisy és Piper |
Sokszor csak pont annyit tudunk meg, amit talán Daisy is tudott, pár dologra a lány pedig sokszor csak utal. Ezt ki megérti, ki nem, szerintem korosztálytól is függ. Mégis azt mondom, ezt a könyvet egyszer talán érdemes lenne mindenkinek elolvasnia, mert olyan témákat is feszeget, amiről sokan nem szeretnek, nem mernek vagy akár nem akarnak beszélni. Hiába harmadik világháború, ami - reméljük - nem következik be...Ez a könyv akkor is sokszor csak a tömény realitás, és ez nagyon tetszett. De
persze el is borzasztott, mert ha belegondolunk, ezek a dolgok bármikor
megtörténhetnek...
Miután becsuktam a könyvet, elfogott egyfajta
melankólia, és filozofálgattam magamban erről is egy kicsit. Ha
elgondolkodtató történetet kerestek, olyat, ami biztos, hogy napokig nem
hagy nyugton, hiába alig kétszáz oldal az egész, ez a ti könyvetek
lesz!
Nem lett a kedvenc történetem,
határozottan nem. Ez az egész stílus, ezek a dolgok nem az én műfajom,
de kétségtelenül egy nagyon érdekes olvasásélményben volt részem, pár
megható pillanattal, ami mindenképpen érdekes és elgondolkodtató volt.
Számomra furcsa is, de attól még határozottan...tetszett. A könyvből
film is készült, azonos címmel, hamarosan sort kerítek rá, és talán egy
bejegyzést is megejtek majd róla...:-)
Összefoglaló értékelés
Borító 5/5- A könyv megjelent filmes borítóval is, én az eredetivel olvastam, mindkettő nagyon tetszik
Karakterek 5/4 - Mivel kevés párbeszéd, csak Daisy elbeszélése, és a tetteik alapján ismerhetjük meg inkább őket
Cselekmény 5/4 - Érdekes volt, így, egy lány "élménybeszámolójából" hallgatni a történetet
Stílus 5/? - Nem tudom, hogy tetszett-e. Inkább olyan különleges volt.
Összességében 5/4 - Különleges könyv, az biztos. Ettől függetlenül ajánlom, tegyetek vele egy próbát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése