Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy
halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon
halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból,
hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír
levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia
Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új
középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.
De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja
örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az
írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az
imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi
formálhatjuk a sorsunkat.
Drága Nagyi!
Ezt a bejegyzést Neked ajánlom. Szeretném, ha tudnád, hogy bár kicsi voltam, mikor te elmentél közülünk, attól még nagyon sokszor eszembe jutsz. Nem csak azokért az emlékekért, amiket együtt átéltünk, hanem azokért is, amiket nem éltünk át, de megtörténhettek volna. Gyakran elképzelem, hogy milyen lenne, ha ma is elmennénk hozzád arra a lakásra, ahol régen éltetek, te, apu, keresztapu és tati, és ahol már végül csak te maradtál. Megérezném azt a semmivel nem összetéveszthető illatot, ami már csak egy onnan elhozott játék mackón érződik néha, ami még apué volt. (Emlékszel Puszimancira? Bizony, ő az a kis medvebocs.) Szóval megérezném azt az illatot, te mosolyogva várnál valami finomsággal, és látnám apu arcán a hazaérkezés semmivel össze nem hasonlítható örömét, és kezdődhetne egy boldog családi ebéd.
Aztán amikor kimegyünk hozzátok a temetőbe, ahol te, tati és keresztapu
nyugszik, mindig eszembe jut, hogy ez már nem lehetséges.
