Körülbelül
két évvel ezelőtt figyeltem fel erre a regényre, és emlékszem, már akkor
elgondolkodtatott arról a fülszöveg, vajon én mit tennék? És a főszereplőlány mit tenne?
De aztán mindig a kezembe akadt valami más, ezt a könyvet pedig mindig egy kicsivel hátrébb
csúsztattam a várólistán. Ennek talán legfőbb oka, hogy éreztem, ehhez a könyvhöz kell egy egy bizonyos hangulat. De tudom, hogy
sosem feledkeztem meg róla teljesen, időnként bele is futottam, és hát azt
hiszem, most jött el az én időm. A kezdőlökést azt hiszem az adta meg, hogy
filmet és készítettek belőle, és egy kedves osztálytársam, - aki legalább ilyen
könyvmoly, mint én – kölcsönadta ezzel a gyönyörű filmes borítóval, úgyhogy nem
volt mese, neki kellett állnom.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy négytagú család, akik nagyon boldogan
éltek. Egy téli napon hó fedte be az utakat, és iskolaszünetet rendeltek el; a
család pedig úgy döntött, meglátogatják rég nem látott barátaikat. És eddig tartott a tündérmese, ugyanis sosem
érkeztek meg.