Aniuniverzum#1 Rovat bemutatkozás és az első bejegyzés

Éreztél már úgy, hogy semmi nem sikerül? Hogy a folytonos próbálkozásaid ellenére is állandóan kudarcok érnek? Érezted már, hogy bármennyit is teszel valamiért, sehogyan sem sikerül, vagy legalábbis biztosan nem úgy, ahogyan szeretnéd? Oké, ezek a kérdések valami női magazin önsegítő rovatának első sorai is lehetnének, de hidd el, nem ebbe az irányba szeretnék elmenni.

Az élete során az embert nagyon sok kudarc és csalódás éri. Van, akit már az életének korai szakaszában is, van, akit csak később, de nem is ez számít, mert mindenki átélte már, valószínűleg nem is egyszer. Kikerülhetetlenek. De az soha nem mindegy, hogyan nézünk szembe velük.

A csalódásokat mindenki máshogy éli meg. Mindannyian mások vagyunk, máshogyan reagálunk bizonyos helyzetekre, szituációkra. Egyeseket feltüzel; a másik egyszerűen feladja. Természetesen ez azért nem ilyen fekete-fehér. Talán találkoztál már te is olyan emberrel, akiről úgy tűnik, teljes gőzzel halad az álmai és a céljai megvalósítása felé. Mégis, ki tudja, lehetséges, hogy te nem is gondolnád róla, de mondjuk pár héttel, pár hónappal vagy akár egy évvel ezelőtt még egy feneketlen gödör mélyén fetrengett az önsajnálatban, hogy neki semmi sem sikerül.

Most mégis itt van.
Lehet, hogy több energiájába került kimászni onnan, mint bármi más az életében. Talán ahhoz képest a céljai megvalósítása már ezerszer könnyebbnek tűnik. Lehet. Sohasem tudhatjuk.

Én is voltam gödörben. Nagyon csúnya, sebekkel teli, önutálattal és önsajnálattal teli gödörben. Most azt tanulom, hogy hogyan ne ássam újra azt a mélységet. De bennem van az akaraterőm. Akarom, hogy jól legyek. Akarom, hogy az álmaim valóra váljanak, és hogy elérjem a céljaimat. Én magam vagyok értük a felelős, ami ugyan nagy teher, de ha vágyakat tűzünk ki magunk elé, akkor ezt a terhet vállalnunk kell. Ha elbukunk, akkor elbukunk. Fel kell tápászkodni, és igenis  folyamatosan rugdosni a saját seggünket, hogy továbblépjünk. Mert az élet is megy tovább. Ha megállunk, akkor áthalad rajtunk, és nem lesz más számunkra csak a múlt. Aki pedig örökké a múltban él, az nem is él igazán. Tenni kell érte. És a legfontosabb: hinni magunkban. Hinni a lehetetlenben. És azzal a tudattal élni, hogy képesek vagyunk rá. Azért írtam most le ezeket a gondolatokat, mert amikor megnéztem ezt az animét, akkor újra átéltem ezeket az érzéseket, és azt a folyamatot, amin az elmúlt hónapokban keresztülmentem.

Nagyon szeretek animéket nézni. Körülbelül tizenhárom-tizennégy éves koromban kaptam rájuk, több barátom ajánlására. Szkeptikusan álltam a dologhoz: fura nyelv, fura történetek és „mesefigurák”…. Mit szeret ezen mindenki?

Aztán megnéztem az első animémet. És azt követte egy második, aztán harmadik… És ez máig is így tart. Érdeklődni kezdtem a japán kultúra iránt; megszerettem ezt a különlegesen csodálatos nyelvet, és azóta szeretek japán dalokat hallgatni. Szeretek rajongani ezért az egész atmoszféráért. És úgy döntöttem, hogy szeretném ezt is megosztani veled a könyveken túl. Talán szűkebb réteghez fognak eljutni ezek a típusú írások, de bízom benne, hogy majd ez is megtalálja a maga közönségét. Én nagy szeretettel fogom írni – akár csak a könyves véleményeket – az Aniuniverzum bejegyzéseit is. Fogadjátok hát szeretettel az ajánló első bejegyzését, ami nem más, mint a tél sztáraniméje, a Yuri!!! on ICE.

Tudom, tudom, hogy már a csapból is ez az anime folyik, szóval nem csodálkozom, ha már a könyöködön jön ki a történet. De azért bízom benne, hogy ha már  sok-sok Y.O.I. krtitikán, véleményen és hasonlókon átverekedted magad, az enyémre is szánsz pár percet. :-)

Történetünk főszereplője Katsuki Yuri, egy japán műkorcsolyázó, aki csúnyán elbukja a Gran Pix Finale versenyt. Megalázottan és némi súlyfelesleggel kullog haza, és a visszavonulását fontolgatja. A korcsolya iránti szeretete azonban mindig túlnő rajta, ezért egy alkalommal eltáncolja egy régi gyerekkori barátjának, az ötszörös orosz világbajnok és egyben Yuri példaképének, Viktor Nikiforovnak a győztes táncát. A videó három rosszcsont kisgyereknek köszönhetően felkerül az internetre, és magához Viktorhoz is eljut. Egy nap pedig hihetetlen dolog történik: Viktor beállít Yurihoz, méghozzá azzal a szándékkal, hogy ő edzhesse a fiút a következő Gran Pix versenyre. Közben sok más szereplő is feltűnik, köztük a kissé agresszív, de nagyon tehetséges Yurio, de nem ő az egyetlen, akivel Yurinak meg kell küzdenie: önmagát legyőzni sokkal nagyobb feladat lesz számára.  

Ami legelőször felkeltette a figyelmemet az animével kapcsolatban, az nem más, mint maga a jégkorcsolya. Nem volt semmiféle mélyebb kötődésem ehhez a sportághoz, talán annyi, hogy én is éveken keresztül komolyan űztem a táncot, mint sportágat, s ezért mindenfajta ilyen tevékenységre egy kicsit másként tekintek, kicsit nosztalgiával és valahol mélyen sajgó szívvel is, hogy már nem vagyok benne ebben a világban. A családdal is mindig nagyon sokszor néztük a tévében telente a jégtáncot, és mindig csodálattal figyeltem a fantasztikus zenékre táncoló, gyönyörű ruhában lévő, elképesztő koreográfiákat előadó táncosokat. Így biztos voltam benne, hogy érdekes élményt fog nyújtani az anime.

Nem láttam még egyetlen sportanimét sem, így viszonyítási alapom nem igazán van/volt, de azt el kell mondjam, ha a többi műfajtesó is ilyen, akkor valószínűleg nagy rajongója leszek az animék ezen rétegének. :-) A készítők remekül egyensúlyoznak történetvezetés szempontjából, hogy mind a sport és korcsolya, mind pedig a történet és a karakterek is kellő hangsúlyt kaphassanak a rövidke 12 rész során. A koreográfiák nagyon látványosak, az alkotók igyekeztek viszonylag sok izgalmat belevinni ezekbe a táncokba, valamint nagyon tetszett, hogy a koreográfiák közben a szereplők gondolatai is megjelentek. Ennek köszönhetően számomra nem váltak monotonná azok a részek sem, ahol a karakterek végtére is ugyanazt táncolták el, hiszen mindig más lelkiállapotban, hangulatban adták elő, ami természetesen az előadásra is kihatott.

A jégtáncban van valami elegancia, valami légies könnyedség, amit a készítők a látványvilággal is ízlésesen reprezentáltak. A karakterek nagyon szépen vannak megrajzolva, a ruhák is gyönyörűek voltak. Annyi talán megemlítendő ezzel kapcsolatban, hogy érthető, hogy ennyi koreográfiát egy idő után nagyon nehéz, és nyilván sokba is kerül meganimálni, valószínűleg emiatt lehetett egy kicsit gyengébb néhol az animáció, de ezek a pillanatok valahogy eltörpültek. Ez annak köszönhető, hogy a Yuri!!! on ICE hihetetlen módon képes az érzelmek közvetítésére.

Legyen szó táncról vagy csak egy teljesen hétköznapi szituációról, az érzelmek folyamatos áramlásban vannak a néző felé. Emiatt pedig együtt izgulhatunk, nevethetünk, sírhatunk, tulajdonképpen az egész anime során, hiszen akár az élet, ez az anime is egy hullámvasút.

Yuri, a főszereplőnk egészen elképesztő utat ír le karakterfejlődésben a 12 rész során, átél mindent, amit át lehet: csalódottságot, reménytelenséget, örömöt majd reményt, ez folyamatosan változik. A fiúnak szembe kell néznie és le kell győznie önmagát, meg kell tanulnia hinnie magában, és emiatt nagyon könnyen lehet azonosulni vele. Hiszen nem ezt éljük át egész életünk során? Még szerencse, hogy ott van Viktor, aki mindenben támogatja Yurit, és nemcsak edzőként, hanem lelki társként, később már társként is végig sziklaszilárdan mellette áll. Annak ellenére, hogy Yuri a főszereplő, Viktor karaktere is igen kidolgozott, és igazi árnyalt, érdekes jellemmel rendelkezik, amit szerintem mindenki imád. :-)

A kapcsolata Yurival valami egészen gyönyörű és megható. Ez az anime az a fajta shounen ai, amiben a szerelem a két fiú között nagyon finoman, apró utalásokkal van ábrázolva. Pont ez az, ami valahol megadja az egész romantikáját és báját a dolognak. Nagy Boys Love rajongóként egyszerűen imádtam a Yuri-Viktor pillanatokat. Szerencsére jó sok volt az anime során.
Amire mindenképp ki akarok térni, azok a remek zenék. Ide kattintva meghallgathatod az OST listát, tényleg érdemes.

Az opening szerintem fenomenális, annyira fülbemászó és szerethető, én még néha ma is azon kapom magam, hogy azt dúdolgatom. Az pedig szerintem sokat elmond, hogy Yuri szabadprogramjának zenéje a csengőhangom a telefonomon. :-)

Minden összevetve tehát, én ezt animét egyszerűen mindenkinek ajánlom. Annak is, aki még csak most ismerkedik az animés világgal, mert szerintem nagyon jó betekintőt ad arról, miről is szól ez az egész dolog, a sportanimék, és a yaoi (illetve shounen ai-fiúszerelem) rajongóinak is és és és… Oké, szóval tényleg mindenkinek. Ez az anime hiába csak 12 rész, egyszerűen minden, de minden benne van, és ennek köszönhetően mindenki megtalálhatja benne a magára vonatkozó részeket és talán valahol önmagát is, és azt hiszem, ebben is rejlik az egésznek a sikere. Nekem egy iszonyú nagy kedvenc, és azt hiszem, az is marad. Nagyon sok erőt adott.


1. rész
AnimeAddicts