A.O. Esther: Gombnyomásra (Gombnyomásra I.)

A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot…
2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.
Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét.
Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak.
A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz.
A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik.
Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem?
Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?

Marni Bates: Segítség, YouTube - sztár lettem!

Ismertnek lenni nagyon menő, ugye? Tévedés! A tizenhét éves Mackenzie-t például egyáltalán nem zavarja, hogy két barátján kívül a többi diák csak akkor vesz tudomást a létezéséről, ha a leckéjüket kell megírnia. Szóval igazi lúzer.
Ám a békés névtelenségnek vége, amikor hátizsákjával véletlenül padlóra küldi az egyik izomagyú focistát, sőt egy hisztirohammal kombinált újraélesztést is bemutat a fél suli előtt… A kínos jelenetről készített videó azonnal fölkerül a YouTube-ra, és több millió kommentelő, meg persze az egész gimi Mackenzie-n röhög. De amikor egy népszerű rockbanda klipet készít a felvételről, a lány egy csapásra sztár lesz. A szerelemben viszont ugyanolyan lúzer, mint volt. Mert mi van, ha túl későn jön rá, hogy a nagy médiacirkusz közben elszalasztotta a tökéletes srácot, akinek egyáltalán nem kellett a felhajtás ahhoz, hogy észrevegye őt…

A Smith gimiben kétféle "kaszt" létezik: A Menők és a Láthatatlanok. Mackenzie Wellesley természetesen az utóbbiba sorolja magát, nem is alaptalanul, hiszen a ő "stréber", "béna" és ha egy Menő a közelébe kerül kínos fecsegőrohamot kap, amiből sosem jön ki a legjobban. Eközben szerelmes egy Patrick nevű srácba, aki, mivel menő, természetesen észre sem veszi a lányt. Eközben Mack korrepetálja a suli legnépszerűbb srácát, Logan Becketett-et és észre sem veszi, hogy talán nem kell menőnek lennie ahhoz, hogy valaki felfigyeljen rá...Azonban egy kínos baleset következtében a lány felkerül a YouTube-ra egy videóban, és mikor egy híres rockbanda felhasználja a videóját az egyik klipjükhöz, Mackeznzie élete menthetetlenül megváltozik.

Most jó (Now is good) - film (Dakota Fanning, Jeremy Irvine)

Tessa tizenhét éves, és szenvedélyesen szereti az életet. Ám csak néhány hónapja van hátra, ugyanis leukémiás. A halálos betegség árnyékában összeállítja a bakancslistáját, csupa olyan dolgot, amelyről minden hasonló korú lány álmodozik, beleértve a szüzessége elvesztését is. Miközben a családja igyekszik megemészteni a helyzetet, Tessa elhatározza, olyan intenzíven fog élni, amennyire csak lehetséges. Ám rá kell döbbennie, nem könnyű megszerezni azt, amire vágyunk, és néha a legváratlanabb dolgok a legfontosabbak.

A film Jenny Downham: Amíg élek c. könyve alapján készült, ami annak idején nagyon mélyen megérintett, életem legmeghatóbb olvasmányának tartom azt a könyvet, így nem volt kérdéses, hogy a filmre is sort fogok keríteni, a kérdés már csak az volt, hogy vajon mikor. Ugyanis ez nem az a film, amit leülsz és megnézel, majd elfelejtve az egészet éled tovább az életed. Erre a filmre rá kell készülni, erre a filmre rá kell szánni az időd. És ajánlom, ne tervezz utána programot, mert senki sem szeret kisírt szemmel, vöröslő orral az utcán sétálgatni. Mert ez egy ilyen film. És tudjátok mit? Lelkileg bármennyire is megviselt, a film és a könyv is, mégsem bántam meg, hogy kétszer is átélhettem Tessa történetét.

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…



Ezt a könyvet körülbelül egy hónapja olvastam el, és azóta is képtelen voltam írni róla, annyira megrázott, annyira megdöbbentett, és nem utolsó sorban meghatott. Szeretném most nektek elmondani azokat az érzéseket, amelyeket magam is éreztem olvasás közben, remélem, ha csak egy kis mértékben is, de át tudom nektek adni azt a varázslatot, amelyet az írónő megteremtett, és amelynek én is a részese lehettem, ha csak egy kis ideig is.

Jay Crownover: Rule (Marked Men I.)

Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.

Három évvel ezelőtti borzalmas tragédia miatt Rule teljesen eltávolodik a családjától. Az édesanyja őt hibáztatja ikertestvére, Remy halála miatt, és a nő mindent meg is tesz, hogy ezt minden alkalommal Rule orrára kösse. Az édesapja nemigen szól bele a felesége "lelki-terror akciójába" Rule felé, a legidősebb fiú, Rome pedig belépett a katonaságba, így természetesen nem sokat van otthon. Az Archer család teljesen szétesőben van. Ezt az egészet csak Shaw Landon igyekszik összetartani, aki már azóta szerelmes Rule-ba, miután az Archer család képletesen befogadta. De mindenki azt hiszi, hogy Remy és Shaw együtt jártak, Rule ezért soha nem néz rá úgy a lányra, sőt, mondhatjuk, hogy idegesíti is, hiszen vasárnap reggelente mindig Shaw húzza ki Rule-t az ágyból, nem törődve azzal, milyen csaj fekszik épp a fiú mellett, vagy mennyire másnapos, mindezt azért, hogy a család vasárnaponként együtt reggelizhessen. Azonban egy jól sikerült születésnapi parti és egy forró éjszaka után Rule kénytelen belátni, több van Shaw-ban, mint egy egyszerű, gazdag, elkényeztetett kis liba, de vajon képes-e két ennyire különböző ember egymásra találni?

Egy éves a blog! Ajándékba új ruhát kapott..:-)

Egy évvel ezelőtt elkezdett a fejemben formálódni egy ötlet, miszerint kellene egy hely, ahol kiírhatom a véleményem az általam olvasott könyvekről, esetleges élményeimről. Tudtam, hogy elég nagy dologba vágom a fejszém, elvégre egy bloggal törődni kell, írni kell rá, karbantartani a kinézetét, na és persze olvasni, olvasni és olvasni. Aztán mégis meghátráltam, és egy kis bejegyzéssel hagytam itt az egészet, ha jól emlékszem egy mini bemutatkozás volt, nos, ezt azóta már töröltem, de sosem felejtem el, mennyire is furcsa volt először ez az egész. Akkor azt hittem, ez nem nekem való, nem fogom tudni végigcsinálni, így hát hagytam. De valahogy mindig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy én le akarom, le kell írnom valahová a véleményem egy könyvről, ki kell azt elemeznem, no meg persze az is egy szempont, hogy imádok könyveket ajánlani, és annyira jól tud esni egy olyasmi visszajelzés, hogy "azért olvastam el, mert te ajánlottad, és tényleg állati volt!"
Így hát 2013. szeptemberében ismét megnyitottam a blog kapuit, egy elég kezdetleges külsővel és hát valljuk be, nem a legjobb írásokkal, de nagyon igyekeztem. Az első bejegyzésem Lauren Kate: Fallen című könyve volt, nem is olyan régen olvastam el újra, és döbbenetes azóta mennyit fejlődött az írásmódom, ha például a Calderon értékelésemmel összehasonlítom. (Azért ezzel példálózom, mert nagyon sokan szerettétek, de mondhattam volna a Gyilkos kegyelem című könyvet is, azt is sokan olvastátok:-)) Természetesen ez nem azt jelenti, hogy én itt meg is szándékozom állni a fejlődésben, sőt, úgy érzem, még rengeteg tanulnivalóm van, de ígérem, igyekezni fogok, remélem szeretni fogjátok továbbra is! :-)
Kérdezhetnétek, hogy ha szeptemberben írtam az első bejegyzést, miért most tartom a szülinapot? A válaszom: Mert ekkor szántam rá magam ilyen nagy lépésre. Mert talán lehet, hogy sokaknak nem úgy tűnik, de a blogolás igenis komoly dolog, amellett természetesen, hogy egyfajta hobbi is.
Megdöbbentő dolgokat is tapasztaltam, először akkor, mikor kiraktam egy kérést egy szavazással kapcsolatban, és a mai napig az a legnézettebb bejegyzésem. Plusz ott voltak a visszajelzések is, higgyétek el, rettentően jól estek! Az már csak hab volt a tortán, mikor az ember egy írótól kap visszajelzést, (történetesen A.O.Esther tisztelt meg vele:-)) el sem hinnétek, mennyire fel tud dobni. Még egyszer köszönöm nektek! Másik, amikor ledöbbentem, az az volt, mikor megjöttek az első feliratkozóim. El sem hittem! El se tudjátok képzelni, mennyire boldog voltam!:-)
Ezek mellett a dolgok mellett megismertem és meg is kedveltem sok bloggertársamat, és nagyon jól esett, mikor tőlük is kaptam vagy kapok egy-egy visszajelzést, néha olyan hihetetlen, hogy ennek az egész "közösségnek" már én is a tagja vagyok! És szeretem. Nagyon.
A másik pedig: új külső. Szerettem az előzőt is, hisz ez volt az első "állandó" kinézete a blognak, és úgy éreztem, nagyon passzol a nevéhez is, és végre van egy kinézet, ami már egész jól fest, egész kiforrott. Most valahogy úgy láttam, úgy éreztem, hogy ha már így egy évesek vagyunk, ÉS még a 4000 oldalletöltést is elértük, csinosítsuk is ki magunkat az alkalomra. :-) Remélem tetszik, nekem még picit szoknom kell, de jó lesz ez!:-)
Végezetül szeretném megköszönni nektek, az olvasóimnak. Egyrészt természetesen a saját érdekemben, saját magamnak írók, de ott van a másik oldal, az, hogy én igenis nektek írom ezeket a dolgokat, és mindig örülök, ha látom, hogy olvassátok a bejegyzéseimet. Köszönöm ezt a csodálatos egy évet, magamnak is, nektek is, a blognak is, remélem még legalább tízszer ennyi lesz! :-)