2015. január 11., vasárnap

Katja Millay: The Sea of Tranquility - Nyugalom tengere

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer.
Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.


Könyv adatai:  
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 496 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia





Mielőtt belekezdtem ebbe a könyvbe, nagyon sok jó értékelést olvastam róla. Mindenki vagy el volt tőle bűvölve, vagy imádta, vagy mindkettő egyszerre... Szóval a lényeg, hogy láttam, elég felkapott a történet. Így az ember akaratlanul is feltámaszt egyfajta elvárást a könyvvel szemben, és csak remélni tudja, hogy meg is ugorja ezt a szintet. Hát, így elöljáróban annyit, hogy megugrotta. De még mennyire, hogy meg!
Igen, most beharangoztam nektek egy ömlengős, hatásvadász értékelést, amiben csak azt ismételgetem majd, hogy ez egy mennyire jó könyv volt, mégsem fogom tudni még csak megközelíteni sem azt az érzést, azt az élményt, amelyet a Nyugalom tengere olvasása közben éreztem.
Történetünk főszereplője Nastya, akivel, mint azt a fejezetek eleji kis részletekből kiderül, három évvel ezelőtt valami súlyos és szörnyű dolog történt, ami gyakorlatilag derékba törte az életét, és zongorista karrierjét. Egy idő után a lány el is némul, így végül úgy dönt, talán jót tesz majd neki a környezetváltozás, ezért a nagynénjéhez költözik. Az ottani iskolába kezd járni, igencsak kihívó, fekete göncökben, és egy rakat sminkkel az arcán, remélve, távol tarthatja magától az embereket. Azonban ez nem egészen sikerül, mert az iskola szépfiúja és csajozógépe, Drew felfigyel a lányra, de bármennyire is próbálkozik, Nastya ellenáll neki. Egy szerencsés véletlen folytán pedig összeismerkednek Josh Benettel, akit szintén megtépázott az élet, akárcsak Nastyát... Ám az ő történetét mindenki ismeri: minden szerettét elveszítette, és a fiú neve már-már egybefonódik a halállal. És innentől kezdve a két fiatal, így vagy úgy, de képtelen elszakadni egymástól.
Talán így egyszerű történetnek hangozhatna, de higgyétek el, egyáltalán nem az. Ez a történet nem merül ki abban, hogy két lelki problémás tini a szerelem segítségével mindent megold. Számomra ez a könyv maga volt a tömény realitás. Itt nincsenek nagy vallomások, szerelmek, amelyek minden bajon átsegítenek, vagy a naplementében elsétálós "hepiend". Mégis képes olyan mély, olyan igaz érzelmeket közvetíteni az olvasó felé, hogy egyszerűen a lelke mélyéig hatol az embernek, és akaratlanul is kötődni fog ehhez a könyvhöz.
A történetnek alapvetően nincsen nagy cselekménye, sokkal fontosabbak ennél a szereplők lelki folyamati, vívódásaik. Egyszerűen hihetetlen, hogy az írónő milyen mesteri módon mélyítette el a karaktereit, a könyv haladtával micsoda karakterfejlődéseket volt képes létrehozni. Azon kevés könyvek egyike, ahol a mellékszereplők, bár tényleg csak mellékszereplők, mégis nagyon fontos szerepet játszanak a történet vagy egy-egy esemény alakulásában, vagy akár abban, hogy még jobban megismerjünk egy főbb szereplőt.
Nastya
Aztán ott van a főszereplő lányunk, Nastya. A fentebbi leírásom alapján talán nem tűnhet túl szimpatikus szereplőnek, és a való életben valószínűleg nem is lenne az. Talán mi is csak annyit látnánk benne, mint az iskolatársai. De annak köszönhetően, hogy az írónő E/1-ben meséli el nekünk a történetet (és ráadásul váltott szemszög, de erről majd később) képesek leszünk megérteni a lányt. A miérteket, a hogyanokat, és az okokat is, egy idő után persze. Ahogy halad a történet, a lány úgy fog megnyílni nekünk olvasóknak és ahogyan egyre többet meg tudunk róla, észrevétlenül, de teljesen a szívünkbe fogjuk zárni őt. Így volt ez Josh-al is.
Az írónő váltott szemszögből írta a történetet, ennek köszönhetően pedig Josh-t magát, az ő gondolkodásmódját, életfelfogását is jobban megismerhetjük, aminek nagyon örültem, mert amúgy egy elég titokzatos karakternek tartottam volna őt, és talán nem is kedveltem volna meg annyira, mint ahogyan az végül történt. :-) Úgy érzem, Josh kicsit mi, olvasók is vagyunk. A fiúban nagyon sokszor felmerülnek azok a kérdések Nasytaval kapcsolatban, amelyek bennünk is, ezért a fiúval is nagyon könnyű volt azonosulnom. A fiún keresztül tesszük fel mi magunk is azokat a kérdéseket a lánynak, amelyeket képtelen elmondani... Egy ideig.
A másik, mondjuk úgy fő karakterünk Drew, az iskola szépfiúja, és mint kiderül, Josh legjobb barátja, később talán Nastya-jé is. Ő az az igaz barát, aki mindig ott van, ha baj történik, segíti, megnevetteti, vagy éppen észhez téríti a szereplőket, amikor azok úgy döntenek, meghülyülnek... Drew visz némi vidámságot az amúgy igencsak komoly hangvételű történetbe, és ezt szerettem a legjobban benne.
Ebben a könyvben talán az a legérdekesebb, hogy bár elég komor, mégsem fogjuk ezt igazán olvasás közben érezni. Ez talán annak köszönhető, hogy borzasztó lassú lefolyása van a történetnek. Az írónő mindenre hagy időt, legyen az a szereplők közti kapcsolat, vagy akár egy nagyobb múltbéli sérelem. Épp mint az életben. Azt hittem, ez majd végig így marad, de aztán jött a könyv utolsó fele...
A borítón lévő jégkrém is fontos:-)
A történet folyása tulajdonképpen nem változik, viszont ilyesfajta érzelmi kavalkáddal már régen találkoztam. Talán a Csillagainkban a hibánál utoljára. Annyira megdöbbentő, hogy ez az írónő elsőkönyves létére képes volt bennem az érzelmek annyiféle változatát felsorakoztatni, hogy azt leírni is nehéz. Egyszer még csak szép nyugodtan olvastam, vártam a történéseket, aztán már azon kaptam magam, hogy könnyezek, utána már mérgemben becsaptam a könyvet, majd tehetetlen dühömben újra kinyitottam és olvastam tovább. Aztán már izgulok, utána mosolygok, a legvégén pedig, az utolsó mondatnál olyan jó értelemben rázott a hideg, hogy azt sem tudtam mosolyogjak, vagy sírjak, esetleg egyszerre, miközben mindvégig ott volt az orrom előtt az egész... Szóval ezt hívják az én szememben jó könyvnek. Amikor valami képes bennem pusztán nemlétező karakterek és kitalált történet segítségével ennyi érzelmet előhívni.
Mindenkinek van egy olyan kedvenc könyve, igaz? Nem, nem is kedvenc, hanem olyan könyv, amelyik iránt
rajong, és már-már szeretet táplál az egész történet iránt...Hát ez a könyv nálam AZ. Így nagybetűvel. És ha netán kedvet kaptatok elolvasni, vagy már amúgy is tervben volt és ezt a véleményt olvassátok...Ha befejeztétek, kérlek írjátok meg, TI mit éreztetek ezzel a könyvvel kapcsolatban, mi a véleményetek róla. Nagyon szívesen olvasnám, és remélem, legalább fele annyira fogjátok szeretni, mint én. Mert ez a könyv megérdemli. Köszönöm az írónőnek ezt a felejthetetlen élményt!

Összefoglaló értékelés
Borító 5/5 - Annyira illik a történethez!
Karakterek 5/5 - Mesterien kidolgozottak, élnek, mintha bármikor összetalálkozhatnék velük az utcán.
Cselekmény 5/5 - A könyv nem pörgős, sem különösebben eseménydús. Mégsem fogjátok tudni letenni.
Stílus 5/5 - Az írónő stílusa olvasmányos, de mindenre hagy időt. Ennek ellenére egyszer sem volt unalmas
Összességében 5/5* -2014 legnagyobb kedvence volt nálam. Ha ebben az évben csak fele ennyire jó könyvek kerülnek hozzám, már boldog leszek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése