A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.
Történetünk Claire White-ról, egy fiatal, tizennyolc éves boszorkányról szól, aki egy tiszta vérű Utolsó, egy az úgymond "fajtiszta" boszorkányok közül. Mentorának és szüleinek köszönhetően azonban emberek közt nevelkedik, így jellembeli vonásai is az emberekhez teszi hasonlóvá, szívesen is lenne hús-vér ember. Szülei egy autóbalesetben meghaltak, a könyv elején pedig rögtön mentorát, Gideont ölik meg, aki együtt nevelte Őt ember nagybátyjával, Daviddel.
Hónapokkal később mentora halála után, Clare magába zuhant és depresszióval küzd.
"Az egyetlen, akit nem tűrnek meg még abban a közegben sem, az az ember, nála megbízhatatlanabb lény ugyanis nincs egyik világban sem."Itt lép a képbe az ügyeletes szépfiúnk, Kellan Balck, aki magas, titokzatos, szexi és vastag a karja. Igen, direkt írtam ezt a kissé fura jelzőt, mert az írónő is előszeretettel használta őket.
A szerelmi szál néhol kicsit szenvedős és csöpögős, de nagyon kedves és szívet melengető. Örültem, hogy végre olvashattam olyan romantikus szálról, ahol a két főszereplő szinte végig tud az egymás iránti érzéseiről. Így a felesleges szenvedés helyett volt idő arra, hogy Ennek ellenére egyáltalán nem volt sem a szerelmi szál, sem a történet lapos, ellenkezőleg, még jobban izgulhatott az ember, hogy úristen, nehogy elveszítsék egymást mert olyan aranyosak. :)
Azért megvoltak ebben a könyvben a kissé klisés, sablonos helyzetek is, de ettől eltekintettem, mert nagyon tetszettek az írónő eredeti, és különleges ötletei.
Beninától már régebben is olvastam, a Megsebzett szabadság levett a lábamról, így volt egy szint, amit már eleve elvártam, (annak ellenére is, hogy az írónőnek ez a könyve hamarabb jelent meg), és nem csalódtam. Nem sok boszorkányos könyvet ismerek, így kíváncsisággal telve vágtam bele ebbe a regénybe.
Eleinte bele kellett rázódjak a könyvbe, és meg kellett szoknom az írónő stílusát is. Hiába olvastam ugyan is a Megsebzett szabadságot, mintha két teljesen más írónő tollából származna. Itt a sok gyönyörű hasonlat és a lírai megfogalmazás teljesen eltért az írónő honfoglalás kori történetétől. Először nem tetszett, hogy az egyik pillanatban a szépirodalom kategóriájában is megállta volna a helyét a regény, a következőben pedig mai, fiatalos stílus volt jellemző az írásmódra. Mutatom:
"Éber állapotomban beletemetkeztem a tanulásba. Hagytam, hogy a fizika és a matematika képletei pókhálóként szőjék át az agyamat. Kegyes lepelként borultak sajgó gondolataimra. Az átlagosnál kicsit lúzerebb tanulónak tűntem, de nem keltettem feltűnést."De szerencsére hamar "ráéreztem", és utána nagyon megszerettem ezt a különleges megfogalmazást. Benina a fiatalost keveri a líraival, létrehozva így egy érthető és könnyedén olvasható, mégis gyönyörűen megfogalmazott könyvet, amit bárki szívesen olvashat, amiben mindenki megtalálhatja a neki tetsző stílust.
Végül a szereplőkről egy pár szó: Clare egy nagyon érdekes karakter volt számomra. Elsősorban azért, mert felfedeztem benne magamból is rengeteg tulajdonságot, másrészt rögtön el is gondolkodtam rajta, hogy akkor én is ennyire idegesítő vagyok - e, mert nekem eléggé táncolt az idegzetemen. Egy önbizalomhiányos, magát lebecsülő, depressziós, sokszor tizenhat éves szerelmes tinilányként viselkedő karakter, akiben mégis van valami, ami miatt egyáltalán nem tudtam utálni. Sokat siránkozik a könyvben, amiatt, hogy mindenki miatta hal meg, de tulajdonképpen magát sajnálja, és ez idegesített a leginkább. Ennek ellenére volt egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy "ez az Clare, állj a sarkadra!" És meg is csinálta.
"Szánalmasnak láttam magam. Nem bajba jutottnak, aki képtelen önmagán segíteni, hanem egy sajnálatra méltó teremtésnek, aki tudna segíteni, akár jó is lehetne, ha hinne önmagában. Aki annyi korlátot állított fel önmagával szemben, hogy végül inkább belehal, semmint elismerje, hogy igenis többre képes. Hogy szükség van rá."Ennek ellenére, nemsokkal ezután hamar rájöttem, hogy Ő azért még mindig Clare...
(Egy "csata" közepén) Bosszankodva állapítottam meg, hogy alig lehet több tizenhat évesnél, mégis legalább húsz centivel magasabb nálam.Kellan karaktere újdonságként hatott, hisz a rosszfiús külseje ellenére igazán úriember, nagyon kedves fiú, aki állandóan védelmezni akarja Clare - t, néha talán már túlságosan is.
Voltak nekünk még mellékszereplőink is, akiket szintén nagyon megkedveltem, például a Kellannal érkező Cameront. Ő egy gyógyító, és azért igen jól jön: a tudása, a nyitott személyisége és a humora is. :)
Aztán ott van még Milan, egy másik tisztavérű, aki a stílusával rögtön levett a lábamról, remélem, még sokat szerepel a többi részben is, az Ő könyvét pedig epedve várom...:)
Sámos kaland, titok, és szerelem bonyolítja ezt a lebilincselő olvasmányt, amit mindenkinek ajánlok, kortól függetlenül, mert magával ragad a gyönyörű írásmód, a kissé misztikus hangulat és elrepít egy olyan világba, ahonnan már nem is akarsz szabadulni. :)
Összefoglaló értékelés:
Borító: 5/4 - Szép, illik a könyvhöz
Karakterek: 5/4 - A mellékszereplőket kedveltem, kíváncsi vagyok, megy-e keresztül jellemfejlődésen Clare
Cselekmény: 5/5 - Izgalmas volt, nem unatkoztam, a szerelmi szál sem volt lapos, valamint örültem, hogy végre nem akkora függővég, amitől kaparom a falat...
A könyv összességében 5/4,5 - Nem lett kedvenc, de nagyon szívesen olvastam, valamit nagyon kíváncsi vagyok a második részre. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése