Leiner Laura: Bábel

Fülszöveg:
Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.













Bevallom, ha nem olvastam volna a Szent Johanna Gimit, és nem kapom kölcsön, akkor valószínűleg nem nagyon vettem volna a kezembe ezt a könyvet, mert egyébként fülszöveg alapján nem nagyon érdekelt, habár igaz, az SzJG-vel is így kezdtem...
Két dolog miatt is féltem belekezdeni ebbe a könyvbe. Az egyik ok, hogy ez Laura ismert sorozata, a Szent Johanna Gimi utáni első könyve. És való igaz, hogy alig olvastam olyan kritikát a Bábelről, amiben ne lett volna megemlítve az SzJG, és ez alól én sem leszek kivétel, hisz ez a sorozat utáni első könyve az írónőnek, természetesen akaratlanul is összehasonlítja az ember. A másik ok pedig, hogy olyan távol állnak tőlem a fesztiválok, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem vonzanak a hangos koncertek, a poros sátrak, az állandóan illuminált állapotban lévő emberek, a piszok stb, stb...
Legalábbis ezt gondoltam, mielőtt elkezdtem a könyvet.
Aztán pedig olvasás közben szépen lassan rádöbbentem, hogy igen, azok a dolgok, amiktől én távol kívánom tartani magam, tényleg megtörténnek. De mégis, ott van egy hangulat, egy jó társaság, és máris kellemesebben érzi magát az ember, az efféle dolgok pedig háttérbe szorulnak a sok szórakozás és a jókedv miatt. Tévedés ne essék, tisztában vagyok azzal, hogy ez egy kitalált dolog, azért nem minden ennyire jó (bár még tényleg nincs összehasonlítási alapom), de mégis, ha valaki egyszer azt mondja, "Hé, fesztiválozzunk!" , akkor biztos vagyok benne, hogy eszembe jutna ez a könyv, és talán még át is gondolnám a dolgot.
Ami rögtön szemet szúrt számomra, az az, hogy mennyire bírtam Zsófit. Egy igazi őrült (természetesen csak jó értelemben) csaj, aki imádja a zenét, szereti a barátait, és ha úgy adódik, két naponta lesz szerelmes. Nem, ez nem a "klasszikus" értelemben vett kétnaponta szerelmes, de nem spoilerezek, olvassátok! :) Ám amennyire bírtam Zsófit, annyira nem vett le a többi szereplő a lábamról. Nem voltak eléggé kidolgozottak, és nem is tudtam igazán a szívembe zárni őket. Félreértés ne essék, kedveltem Őket, de nem kerültek közel hozzám...Nem éreztem a Zsófi és Szasza közt lévő nagy barátságot, sőt a könyv elején Szaszát sem kedveltem különösebben. A vége felé ez azért változott, de ez úgy bennem maradt. Nem, nem vagyok megsértődve.:D
Volt benne egy-két erőltetett poén, amikor úgy éreztem, hogy aha ez most vicces volt, oké. Ennek ellenére rengeteg részen hangosan nevettem, és nem, valószínűleg senki sem nézhetett furán a házban az este tizenegy órai hahotázásom miatt.:)
A könyv napokra volt osztva, tetszett ez a megoldás és az időmeghatározások. Pörgős volt a cselekmény, olvastatta magát a könyv, egészen a harmadik napig. A szereplők elkezdtek unatkozni, ami még nem is lett volna nagy probléma. Az már annál nagyobb, hogy én is unatkoztam. Nem éreztem lendületesnek az egészet. Aztán szerencsére hamar kilábaltunk a mélypontból, és újra olyan lett a könyv, mint az elején.
Amit még szeretnék megemlíteni az az, hogy annyira éreztem ebben a könyvben magát az írónőt, és a stílusát. Ez nagyon tetszett. Valamint jó ötlet volt a blogbejegyzéses rész is, és ha a képek alatt "ment" egy két RHCP szám, előfordult, hogy én is bekapcsoltam azt a számot. Érdemes kipróbálni, nagyon hangulatos volt, pedig nem szoktam olvasás közben zenét hallgatni. :)
Összességében, én szerettem ezt a könyvet. Nem lett kedvenc, sőt valószínűleg nem is veszem a kezembe többet, de olyankor pont jól jöhet az embernek, ha épp nem tudja eldönteni, mit olvasson.

Összefoglaló értékelés:Borító: 5/5 - Tetszik, illet is a könyvhöz, valamint a könyvgerinc iszonyú jól néz ki.
Karakterek 5/4 - Zsófit nagyon bírtam, a többiek annyira nem kerültek közel hozzám, de azért megkedveltem őket.
Cselekmény: 5/4,5 - Pörgős volt, haladt, majd következett a mélypont, azután pedig újra haladós volt.
A könyv összességében 5/4 - Tetszett. Egyszer olvasós könyv, de nagyon nem bántam meg, hogy a kezembe vettem. Leiner Laurának pedig nagyon kíváncsi vagyok a többi könyvére.