A beavatott - a film

Soha életemben nem írtam még filmről véleményt, sőt, ritkán tudok beleszólni még szóban is egy-egy film kritizálásába vagy dicsérésébe, ugyanis tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy film őrült, sőt ritkán van olyan velem, mikor egy film annyira leköti a figyelmem, hogy végig bírjam ülni. És ha még véleményt is kellett  volna mondanom, körülbelül csak annyit tudtam volna hozzászólni hogy "hát ez jó volt", és ezzel ki is merült a szókincsem filmkritika terén. De mikor az ember megtudja, hogy az egyik legnagyobb kedvenc könyvéből filmet csinálnak, amit le is vetítenek szinkronosan!, és még lehetősége is nyílik arra, hogy moziban megnézze, az úgy gondolom, többet érdemel annál, hogy "jó". Vagy inkább, ha már itt tartunk, "nagyon, nagyon, sőt, iszonyúan jó". 






Tartalom:  Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tartozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat.
Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz.




Szándékosan nem olvastam előre véleményeket, bár egy-két helyen belefutottam már olyan kritikába, amik nagyon dicsérték, de igyekeztem kikerülni ezeket, mert szerettem volna, ha semmi sem befolyásol az objektív véleménynyilvánításba. És azt is be kell valljam, hogy kissé kritikus szemmel indultam neki a filmnek, hiszen mégis csak az ember kedvenc könyvét dolgozták fel. De jelentem, megvett magának kilóra, és nem csak engem. Rajtam kívül még az a nyolc ember, akivel együtt mentem megnézni, mind pozitív csalódásként élte meg. Teljesen érthetőnek, felfoghatónak, és persze élvezhetőnek tartották, egyikük pedig már meg is említette, hogy tűkön ülve várja, hogy legyen második rész, addig persze el is fogja olvasni a könyvet. És akkor képzeljétek, én mint nagy könyvmoly, mikor ilyet hallok, csak úgy repes a szívem a boldogságtól. :-)

Tris a félelemszimuláción

Először, még a film megnézése előtt, egyáltalán nem értettem egyet a szereplőgárdával. Shailene Woodley egy kedves arcú, szép magas színésznő, viszont az én képzeletbeli Trisem inkább alacsony, világosszőke hajú, keményebb arcú, nem mindenkinek túl szimpatikus (mert hogy a könyvben nekem sem ő volt a kedvencem) karakternek képzeltem el. Négyestől pedig csak még inkább tartottam. Theo James alapvetően sokkal idősebb, mint az általam elképzelt Négyes. Mégis azt kell mondanom, hogy mindkét színész derekasan megállta a helyét, sikerült mindkettőjüknek elhitetni velem, hogy bizony, ők Négyes és Tris, még úgy is, hogy nem biztos, hogy a könyv alapján ilyen személyiségűek voltak a szereplők. És még úgy is tudtam élvezni, hogy Shainek szörnyű volt a szinkronhangja. Theojéval nem volt bajom, imádom azt a szinkronszínészt, aki az ő hangján szólalt meg. Akit még muszáj megemlítenem, az az  Ericet játszó színész, Jay Courtney, egyszerűen tökéletes Eric volt, ugyanolyan félelmetes, cinikus, és rosszindulatú karaktert sikerült megteremtenie, mint a könyvbeli Eric, nem beszélve arról, hogy a félelmetes kisugárzásán kívül ő sem nézett ki rosszul. ;)
Mikor kezdődött a film, nagyon kíváncsi voltam, mennyire magyarázzák el a rendszert, de szerencsére Tris mesélt, majd szépen fokozatosan derültek ki a dolgok, azonban először elgondolkodtam, hogy csak azért értem-e, mert már olvastam a könyvet. De mikor a mellettem ülő barátnőm (aki amúgy még nem olvasta) közölte velem, hogy ő teljesen jól érti, és csak néha kérdezett bele egy-két dologba, és azt is inkább csak azért, hogy megtudjon egy kis háttérinfót, olyan dolgot, amit a filmből kihagytak, rá kellett jönnöm, hogy ezt bizony nagyon jól megcsinálták. Tehát ha valaki meg szeretné nézni, nem kell feltétlen a könyv olvasása ahhoz, hogy meg tudjon mindent érteni.
Másodszor a látványvilág az, ami hihetetlenül elbűvölt. Barátnőmmel rá is csodálkoztunk, hogy a helyeket, és az egyes dolgokat, mint mondjuk a félelemszimuláció, teljesen és abszolúte így képzeltük el. Nekem nem volt semmi olyan benne, amin rácsodálkoztam volna, hogy "hé, ez azért nem is így volt", sőt úgy gondolom, adott valamim pluszt is, így majd, ha legközelebb olvasom a könyvet (márpedig a film megnézése után igencsak kedvet kaptam újraolvasni) akkor sokkal tisztábban el tudom képzelni az egyes helyszíneket, egyes eseményeket.

Tris és Négyes az óriáskeréknél

Nagyon örültem annak is, hogy viszonylag könyvhű volt az egész történet, végig követte szinte teljesen időrendben az eseményeket, amit kihagytak az egy-két véresebb jelenet, valamit a végén változtattak egy kicsit, de így is abszolút élvezhető volt, és imádtam a vásznon is látni a kedvenc jeleneteimet, egyszerűen katartikus élmény volt, mikor Tris először van a Bátrak kiképzőközpontjába, vagy az óriáskeréken Négyessel. (Nem spoilereztem ezekkel, a film trailerében is megtalálható mindkettő).
Valamint sikerült azt elérniük, hogy egyes jeleneteknél annyira izgultam, mintha még sosem olvastam volna a könyvet, nem hogy kétszer! Próbáltam nyugtatni magam, hogy "ugyan már, ennek tudod mi lesz a végkifejlete" de valahogy mégsem sikerült, és a körmömet rágva vártam, hogy mi fog most következni.
Egyetlen negatívumként magát Jeanine-t, tudom felhozni, mint "főgonoszt". Valahogy nem éreztem azt a gonoszságot, az az undort, amit a könyvben az írónőnek sikerült a karaktere által kiváltani belőlem.
Összességében azt kell mondanom, hogy egy remek adaptációt kaptunk, jó színészekkel, igényes látványvilággal, sok izgalmas jelenettel, amibe belecsempészték a romantikus szálat -amit talán a filmben még annyira sem hangsúlyoztak, mint a könyvbe, (bár azért volt egy-két pikánsabb jelenet ;) - , valamint a második részt tűkön ülve váró emberekkel, akkor azt kell mondjam, valamit nagyon jól eltaláltak. Vagy ezt hívják igényes munkának? 
A lényeg, hogy én imádtam, másnak is nagyon tudom ajánlani, mert bár 16-os karikás a film, szerintem nem voltak benne annyira durva dolgok. Persze azért volt egy-két kivétel, (én például nagyon nem bírom a vért, de ennyi nekem is elment) sőt a számomra legdurvábbat ki is hagyták, így 13-14 évesen is megnézhető. Tehát aki eddig ódzkodott, vonakodott volna elmenni megnézni, annak mindenképpen ajánlom, mert szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak én leszek az egyetlen, aki ilyen jó véleménnyel lesz róla.
Reménykedjünk hát a második részben! :-)