J. A. Redmerski: A soha határa (A soha határa 1.)

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?












Ez volt az a könyv, amit mindenki szeretett, én mégsem akartam elolvasni. Biztos voltam benne, hogy utálni fogom, hogy idegesíteni fog, kicsit mint a Gyönyörű sorscsapásnál. Még a fülszöveg sem volt szimpatikus. Azután ez volt az a könyv, amit mikor megláttam, mégis kikölcsönöztem a könyvtárból. Ne kérdezze senki hogy miért, magam sem tudom megmondani, mi volt ennek az oka. Ennek ellenére hihetetlenül kellemes csalódás ért, és egy csodálatos könyvélménnyel lettem gazdagabb.

A történet szerint a húszéves Camryn élete romokban hever. A barátja meghalt, a szülei elváltak, és a lány egyáltalán nem érzi azt, hogy él. Ebből az állapotból csak ritkán a legjobb barátnője, Natalie tudja kirángatni, azzal, hogy próbálja Camrynt ismerkedésre, bulizásra bírni. Azonban mikor Natalie tapló pasija letámadja, és a barátnője nem hisz neki, a lányban elpattan valami. Egy táskával és egy retiküllel felpattan egy távolsági buszra, hogy végre szabad lehessen. Itt találkozik a jóképű Andrew-val, akivel némi piszkálódás után igazán megkedvelik egymást. És így indul útjának kettejük közös kalandja, ahol mindketten ismét önmagukra, és egymásra is találhatnak...
Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy miközben az ember olvassa, úgy érzi szabad, és úgy, hogy él és bármit megtehet. Mert gondoljunk csak bele: milyen az élet kötöttségek nélkül? Mikor csak arra mész, amerre akarsz, teljesen spontán, csak is azzal a céllal, hogy boldog lehess? Nem kell időben kelned, addig vagy fent, ameddig akarsz, és azt csinálsz amit akarsz. Kiszállsz a mindennapok mókuskerekéből, csak hogy végre élj .
Ez az, ami ennek a könyvnek az üzenete. Nem beszélve arról, megmutatja, milyen az igaz szerelem. Camryn és Andrew gyönyörű, elsöprő szerelme engem is magával ragadott. Először csak beszélgetés, majd kedves mosolyok, végül érintés...Hát nem így van ez az életben is? Ez a másik, amit nagyon szerettem ebben a könyvben. Hogy bár kevés ember meri azt megtenni, amit Camryn, mégis annyira életszerű az egész történet. Két, cseppet sem hibátlan ember találkozik, és úgy döntenek, ők nem lesznek kötöttek. Számomra annyira élt mindkét szereplő, annyira élettel teli volt mindkettő, szinte megelevenedtek előttem.
És mindhez még hozzájárul a váltott szemszög is, így mindkét szereplő gondolatait, érzéseit megismerhetjük. Mostanában egyre jobban azon kapom magam, hogy szeretek férfi szereplő fejében lenni, de ez Andrewnál vált számomra a legvilágosabbá. Egyszerűen imádom a gondolatait, imádom azt látni amit ő, és úgy, ahogyan ő. Meg tulajdonképpen őt is imádom, de ez most mellékes. :-)
Camrynt is nagyon megszerettem, igazán kedvelhető, normális főszereplő, éppen annyira nő, amennyire kell, és éppen annyira őrült, amennyire kell lennie. A borítón is ő van, szerintem nagyon eltalálták.
Nagy jelentősége van még a zenének a könyvben, rengeteg dal címe elhangzik, amit az írónő oldalán meg is találtam, hallgassatok bele, nagyon visszaadják a könyv hangulatát.
Belekerültem egy elég nagy olvasási válságba, egyszerűen nem volt kedvem semmiféle könyvhöz, és akkor jött A soha határa, a kedves karaktereivel, az érdekes és izgalmas történetével, a szabadságával, a függetlenségével, és hirtelen semmi mást nem akartam, csak olvasni. Kérem szépen, az ilyeneket hívják jó könyveknek.
És akkor mi történik, mikor egy ilyen kényelmes, nyugodt típus, mint én, a kezébe vesz egy ilyen könyvet? Hát persze, hogy ő is szabad akar lenni. Persze, hogy élni akar. Persze, hogy szerelmes akar lenni. Persze, hogy meghatja. És persze, hogy kedvenccé válik a könyv. Már csak egy kérdésem van: vajon az én Andrew-m melyik buszon ül éppen? :-)

Összefoglaló értékelés
Borító: 5/5 - Camryn van a borítón, nagyon eltalálták, tetszik
Karakterek 5/5 - Kidolgozottak, reálisak, imádtam őket
Cselekmény 5/5 - Légy szabad. Légy boldog. Légy önmagad.
Stílus 5/5 - Az írónő stílusa nagyon olvasmányos, nem beszélve arról, hogy remekül ír férfi szemszögből
Összességében 5/5 - Kedvenc. A napokban jelent meg Az örökké határa, kíváncsi leszek arra is