2014. április 6., vasárnap

Jenny Downham: Amíg élek

Előbb-utóbb mindenki meghal – mindannyian tudjuk.
A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja.
De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma.
De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak.
Felemelő, életigenlő és boldog – ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.
A regényből Now is Good címen angol film készült, amelynek főszerepét Dakota Fanning játssza.











Pillanatok. Ebből áll az életünk. Most bizonyára mindenkinek eszébe jutott egy, igaz? Most képzeljük el, mennyi pillanat vár még ránk az életben. Mennyi felfedeznivaló, mennyi élmény, mennyi újdonság, mennyi öröm...Gyakran elfelejtjük ezeket, igaz?
Pedig olyan sokat tudnak jelenteni ezek a kis dolgok. És mégis, néha, vagy inkább legtöbbször képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni őket. Csak a problémáinkkal foglalkozunk, csak a rosszal. És ilyenkor végig sem gondoljuk, hogy mennyi szép is van az életben.
És akkor most gondoljunk bele abba, hogy tudjuk, hogy ezek a pillanatok nem fognak már sokáig tartani. Képzeljük el azt, hogy tudjuk, mikor nem fogunk már élni...
Nehéz, ugye?

Tessa azonban tudja. Négy év után ez a lány úgy dönt, nem küzd többé a leukémiával. Ehelyett tudjátok hogy határoz? Úgy dönt, élni fog.
Eleinte, töredelmesen bevallom, nem tudtam megérteni őt. Nem tudtam felfogni, hogy miért zárkózik el, hogy miért nem tölt el inkább több időt a szeretteivel, miért nem marad nyugton...
Aztán, ahogyan szépen lassan haladtam a könyvel, úgy jöttem rá arra is, hogy Tessa mit és miért tesz. Ahogy olvastam, úgy fokozatosan értettem meg őt. Ő csak pillanatokat akart. ÉLETET akart. És Tessa, sikerült is. Éltél. Talán jobban is, mint néhányunk.
Ez a könyv megtanít arra, hogy lássuk meg a lehetőségeket. Hogy ne zárkózzunk be, hogy kövessünk el sok ostobaságot, mert abból áll az élet.
És miközben bemutatja mindezt az írónő, közben olyan problémákkal is szembesülünk, mint a tinédzser kori terhesség, édesanya, vagy éppen édesapa nélküli család, drog és mi egyéb. Egyszóval a nagybetűs realitás.
Eleinte olyan érzelem mentesnek tűnt a könyv. Furcsa volt, és többször is elgondolkodtam rajta, hogy ha valaki tudja, hogy ilyen fog történni vele, miért marad ilyen érzelemmentes? Miért nem szeret, nevet, és tesz meg olyan dolgokat, ameddig élhet? Aztán a könyv végén megértettem. Azért, mert így kevésbé fájt a lánynak.
Tetszett a könyv szókimondása, a dolgok nevén nevezése.
Aztán a könyv átesett egy fordulóponton, és tele lett érzelmekkel. Olyanokkal, mint hogy egy hideg téli napon, karácsonykor a család együtt ebédel, vagy hogy összebújsz a szerelmeddel...És hiába nem tapasztaltam még az utóbbi dolgot, tudom, hogy egyszer majd biztosan szeretném. És boldog leszek, hogy ezt nem csak egy ideig, hanem még nagyon nagyon sokáig megtehetem, ameddig csak én azt akarom.
A könyv utolsó száz oldalát végigsírtam. Ilyen még soha sem történt velem, és én lepődtem meg a legjobban. Merem azt állítani, hogy könyv ekkora hatással még soha nem volt rám. Soha nem éreztem még valaminek a vége után ezt a fájdalmat, ezt a szomorúságot, amit még mindig érzek.
Mikor befejeztem, csak feküdtem az ágyban, és sírtam. Arra gondoltam, hogy szeretnék beugrani a lapok közé, odamenni, és átölelni Tessát, és azt mondani neki: várj csak, mindjárt minden rendben lesz. És akkor intek egyet, és minden egy varázsütésre jóra fordul. Ő meggyógyul, egyetemre megy, még sokáig élni fog, megházasodik, gyermekei születnek, és együtt öregszik meg a férjével. Szerettem volna ezt tenni.
Aztán azt gondoltam magamban, hogy köszönöm, hogy élhetek. Köszönöm, hogy megtapasztalhatom az élet csodálatos dolgait, és köszönöm azt is ennek a könyvnek, hogy mindezt megmutatta nekem.
Szeretném, ha a világon nem lenne ilyen betegség, ilyen szenvedés, és ilyesfajta halál. Szeretném, ha minden szép és jó lenne, és szeretném, ha minden boldogan végződne. Amíg élek, szeretném, és tenni is fogok érte, hogy úgy éljem a napjaimat, hogy a lehető legboldogabb, és legjobb legyen minden. Meg fogom látni a rosszban a jót, és pozitívan fogok a dolgokhoz állni. Mert neked, drága Tessa, sikerült. Akkor nekem, akinek fele ennyi szenvedéssel kellett csak szembenézni, miért ne sikerülhetne?
Te ébresztettél rá erre Tessa. És köszönöm neked. Amíg élek, nem felejtelek el, drága Tessa. Remélem tudod, hogy nagyon is hagytál maradandót a világban.

Összefoglaló értékelés:
Borító 5/5 - Az egyik legszebb borító, amit valaha láttam.
Karakterek 5/5 - Élnek. És Tessa is élt. Nem csak amíg, hanem mindig.
Cselekmény: 5/5 - Az élet.
Stílus 5/5 - Remélem, olvashatok még az írónő tollából
Összességében 5/5 - Olvassátok el, hogy megérthessétek, mit jelent élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése