2015. augusztus 6., csütörtök

Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék #Idézetes ajánló 1.


A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.




Könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 300 oldal
Eredeti cím: The DUFF
Fordította: Szabó Krisztina



Ez a mű azon kevesek közé tartozik, ami már a magyar megjelenés előtt, eredeti nyelven is a várólistámra került. Felkeltette a figyelmem a különleges cím és az érdekes fülszöveg. Szórakoztató, ugyanakkor mégsem habos-babos tinisztorit vártam, amit maximálisan meg is kaptam. Most egy rendhagyóbb, amolyan „idézetes ajánló” lett a bejegyzésből, bízom benne, hogy elnyeri a tetszéseteket, és ti is kedvet kaptok a könyvhöz! Elvétve apróbb spoilerek találhatók, de igyekeztem inkább kedvcsináló jellegű idézeteket válogatni.




Szóval mi is, vagy helyesebben ki is a DUFF?
"-          Jól van. Egyáltalán nem könnyű veled, azt remélem, tudod. Úgyhogy azt hiszem, itt az ideje az őszinteségnek. Azt meg kell hagyni, hogy okosabb és makacsabb vagy a legtöbb lánynál, akikkel beszélgetni szoktam. De nem a szellemes kis társalgásunk miatt vagyok itt. (…) – Ami azt illeti, szükségem lenne a segítségedre. Tudod, a barátnőid jól néznek ki. És te vagy a Duff, szépségem.
-          Van ilyen szó egyáltalán?

-          Van. Designated Ugly Fat Friend*.  – magyarázza Wesley.  – Nem akarok a lelkedbe taposni, de bizony te lennél az.
*DUFF=Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő."

"-          A lényeg a következő: tudományosan bizonyított tény, hogy minden baráti társaságban van egy gyenge láncszem. Ő a Duff. És a csajoknak bejönnek az olyan pasik, akik kedvesek ezzel a lánnyal.  

-          A drogosok mostanában tudósoknak hívják magukat? Ez aztán a meglepetés."


Fontos tisztázni ennek a szónak a jelentését, ugyanis ez a kifejezés végigkíséri a könyvön Biancát. A lány cinikus, kemény és realista, ugyanakkor mégis rettentően szórakoztató. Imádtam az ő szemszögéből olvasni a történetet, a belső –és külső monológjai egyaránt szórakoztatóak, és hihetetlenül fanyar humorúak.

 "Már azelőtt is utáltam a Valentin-napot, hogy megtudtam volna, hogy én vagyok a Duff. Őszintén szólva, sosem értettem, miért kell ezt megünnepelni. Ez az egész csak egy ürügy, hogy a lányok nyafoghassanak, hogy mennyire magányosak, a fiúk pedig megpróbálhassanak bejutni a bugyijukba. Véleményem szerint a Valentin-nap az anyagiakról és a megkülönböztetésről szól, arról nem is beszélve, hogy rettenetesen egészségtelen az a sok csokoládé."

Azt hiszem, a könyv egyik legnagyobb erőssége az, hogy a tinédzserek nyelvén beszél tinédzserekről. Mert bizony, bármennyire is szeretünk néha elmerülni azokban Young Adult könyvekben, ahol tökéletes és csodaszép a főhős, és a főhősnőnél szebbet még nem is látott a világ, a való életben ez azért nem ennyire egyszerű.

"Ahhoz képest, hogy milyen hatalmas seggem van, kifejezetten láthatatlannak éreztem magamat."

A másik pedig, hogy az írónő nem félt a komolyabb témákhoz nyúlni. Lehetett szó válásról, szexualitásról vagy alkoholizmusról, Keplinger mindig fanyar humorral, de mégis a kellő komolysággal adagolta nekünk, olvasóknak ezeket az életben is sajnos sokszor előforduló problémákat.

Sosem volt jogom ítélkezni.
(…)
Mert ő is pont olyan, mint én.
Mint mindenki más.
Ez mindannyiunkban közös. Ribancok, kurvák, prűdök és Duffok vagyunk mind."

Többször említettem már, mennyire odavagyok a könyv humoráért. Bianca szarkasztikus monológjai, Wesley-vel való szócsatái egyszerűen fenomenálisak voltak. Imádtam a szikrákat, főleg amikor két ilyen erős, kidolgozott személyiségű karakter összeütközését láttam. Nem hiába, itt igazán érvényesül a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. 

"Wesley. Kibaszott! Rush."

"Wesley Rush volt a legundorítóbb szoknyavadász playboy, aki valaha is átlépte a Hamilton gimi küszöbét. De tényleg, elég jól nézett ki. Talán ha le lehetne halkítani. És levágni a kezét. Akkor talán – de csak talán – elviselhető lenne. Egyébként meg egy rohadék. Egy kangörcsös rohadék."

"– Ugyan már, Duffy! Hiszen csak vicceltem. Mosolyogj!
– Nem volt vicces.
– Akkor csiszolnod kéne a humorérzékeden egy kicsit – vetette fel. – A legtöbb lány odáig van a poénjaimért.
– Csakhogy nekik olyan alacsony az IQ-szintjük, hogy jó, hogy hasra nem esel benne." 

"– Beszélnünk kell.
Próbáltam nem a félmeztelen, őrülten vonzó Wesley-t nézni, és a saját lábaim tűntek a legjobb megoldásnak erre a problémára.
– Hmm – nyögte Wesley, miközben végigfuttatta egyik kezét kócos haján. – Tudod, apám mindig azt mondogatja, hogy ez a két legfélelmetesebb szó, amit egy nő kiejthet a száján. Szerinte soha semmi jó nem kezdődött még azzal, hogy „Beszélnünk kell.” Kezdek aggódni, Duffy."

Mégis, talán az volt a legjobb ebben a könyvben, hogy soha semmi nem volt eltúlozva. A megfelelő helyeken volt vicces, csajos, romantikus, nyálas, vagy éppen szívet tépő. A legjobban pedig az tetszett, amikor a könyv gyakorlatilag kigúnyolta a saját műfaját is.

"Büszkén vállalom, hogy utálom azokat a lányokat, akik azt mondják, beleszerettek valakibe azelőtt, hogy egyáltalán randiztak volna az illetővel. Azt sem titkolom, hogy szerény véleményem szerint évekbe telik – legalább ötről vagy tízről beszélünk –, hogy az igaz szerelem kialakuljon, és éppen ezért a gimis párkapcsolatok feleslegesnek tűnnek."


Ahogy haladunk a könyvben, és sodródunk az eseményekkel, Bianca fokozatosan felfedezi önmagát. Megismeri a korlátait (időnként le is dönti azokat), felfedezi az erősségeit és az értékeit, ugyanakkor a lány néhai túlzott mogorvasága és zárkózottsága ellenére is egy fejlődőképes karakter, aki figyel arra, mi zajlik körülötte, és képes az önálló gondolkodásra. Higgyétek el, nem egy olyan YA könyv került már a kezembe, ahol a főhősnőre egy egész világ megmentése várt, de a jóképű srácon kívül nem nagyon voltak önálló gondolatai. 

"Hosszas elmélkedés után rájöttem, hogy sok előnye van annak, ha az ember Duff.
Egyes számú előny: nem kell aggódnod a frizurád vagy a sminked miatt.
Kettes számú előny: nem kell menőnek lenned – hiszen nem téged néznek.
Hármas számú előny: nincs szerelmi dráma. A hármas számú előny a Vágy és vezeklés közben fogalmazódott meg bennem, Jessica szobájában. A filmben Keira Knightley-nek végig kell szenvednie azt a rohadt tortúrát James McAvoyjal – persze ha csúnya lenne, akkor a pasi egyetlen pillantásra sem méltatta volna, és Keirának nem tört volna össze a szíve. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ez a „jobb szeretni s elveszíteni…" duma egy hatalmas baromság."

A regény egyik központi témája a barátság fontossága, ami mindenképp említésre méltó: végre egy könyv, ami nem csak a romantikát helyezi előtérbe.


"– Én ugyan nem vagyok Duff – jelentette ki Wesely magabiztosan.
– Ez így van, mert neked nincsenek barátaid."

Végül a regény nagy kérdése...

"Szóval lehet, hogy végül is minden lány úgy érzi, hogy ő a Duff?"



Összefoglaló értékelés:
Borító 5/4 – Nem a legszebb, viszont nagyon passzol a történethez
Karakterek 5/5 – A könyv bővelkedik az erős, határozott és kidolgozott karakterekben
Cselekmény 5/4 – Egy gimis lány cseppet sem egyszerű élete. De hát kinek az?
Stílus 5/5 – Lehengerlően jó stílusa van az írónőnek. Humoros, fiatalos, szarkasztikus és gyorsan olvasható
Összességében 5/4 – Tudjátok mit? Ezek után már nem is bánkódom majd, ha Duffnak érzem magam. :-) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése