2016. szeptember 3., szombat

Jane Austen: Értelem és érzelem

A ​​romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e? Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes.



Könyv adatai: 
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 324 oldal
Eredeti cím: Sense and Sensibility
Fordította: Barcza Gerda
ISBN: 9789632670492







Ha azt mondom, Jane Austen, mi az, ami kapásból beugrik neked? Csak nem a Büszkeség és balítélet? (Meg a vizes Colin Firth, igaz?) Évekkel ezelőtt megkíséreltem elolvasni ezt az igen vaskos könyvpéldányt, de csúfos kudarcot vallottam. Hol volt a romantika, hol volt az addig általam olvasott romantikusoktól megszokott pörgés? 
Tizenhárom évem minden bősz elszántságával szinte magam előtt is letagadtam, hogy szégyenszemre csak a feléig bírtam nagy szenvedések árán elolvasni egy ekkora klasszikust. Á, Austen nem nekem való, legyintettem. Azonban az idetévedt olvasó sejtheti, mi lett ennek a nem túl szépen induló történetnek a vége: most, évekkel később mégis itt vagyok egy végigolvasott Austen regénnyel a hátam mögött.
A történet a két Dashwood nővérről szól, akik bár más-más módon, de megélik a szerelem érzésének minden boldogságát és kínját is. Közben egymást segítve igyekeznek áthidalni az élet útvesztőit, részt venni a társasági életben és megbirkózni önnön és egymás hibáival is.
Elinor az értelem, és Marianne, az érzelem, két ellenpólust képvisel a regényben. Marianne az az ember, akit az esetek többségében a szíve vezérel, igazi szenvedélyes természet. Emiatt gyakran esik romantikus túlzásokba, és mi tagadás, az akkori illemszabályokra is gyakran fittyet hány. Elinor, aki józanabb gondolkodású, higgadtabb természet, mindig igyekszik kirángatni Marianne-t az esetleges kínos helyzetekből. A két lány csodálatosan kiegészíti egymást, a köztük lévő testvéri kötelék pedig nagyon szívet melengető.
Az írónő mégis úgy döntött, hogy a történetet inkább Elinor szemszögéből kövessük végig, ezáltal pedig az idősebbik Dashwood nővért zártam leginkább a szívembe. Végig csodáltam Elinor kitartását és hitét, lelki erejét, amit akár az Edwarddal való nehéz helyzetekben, akár a húga vigasztalása közben tanúsít. Az egyik kedvenc főhősnőm lett. 
Bevallom, Marianne néha már kicsit idegesített, olykor szívesen megráztam volna, hogy térjen már észhez, és ne hisztizzen annyit, mert nem old meg semmit. Az önsajnálat egy bizonyos fokig egészséges, de nem szabad túlzásba esni vele. Ugyanakkor a könyv végére egy nagyon szép karakterfejlődésen megy keresztül, és ez mindenképp értékelendő.
Noha a történet  a IX. században játszódik, és a világ halad, de az emberek és az emberi gyarlóságok nemigen voltak mások akkor sem. Ugyanúgy találkozhatunk itt kapzsisággal, elherdált életekkel, pletykálkodással, és a reménytelen szerelem minden fájdalmával.
De felesleges lenne csupán a szerelem témájánál leragadni. Ez a regény ugyanis egy nagyon is hiteles társadalom és korrajz, mely nem feledkezik meg a már fentebb is említett jellemtípusok legtöbbjének humoros, parodisztikus bemutatásáról sem. Nagyon szeretem az írónő stílusát, mert mindezt könnyedséggel, némi kis iróniával, ugyanakkor feltételnül elegáns stílusban valósítja meg.
Végezetül: Jane Austen igenis nekem való. Meg minden olyan ifjú és idősebb hölgynek, de akár férfinak egyaránt, aki valami irodalmi értékkel rendelkező, pici romantikus szállal megfűszerezett, némi humorral és iróniával átitatott, társadalomkritikával átszőtt, jellemfejlődéssel és jellemkomikummal tarkított, (ez a mondat lassan túl hosszú lesz) könyvre vágyik, ami remek kikapcsolódást és szórakozást, és hiteles korrajzot nyújt a tizenkilencedik századi Anglia társadalmáról és annak – a mai ember számára csak még inkább fojtogató - normáiról. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra a kezembe veszem a Büszkeség és balítéletet is. 


Összegzés: 
Borító - Szerintem mindent elmond, hogy a borítón lévő jelenet miatt kaptam kedvet a regényhez
Karakterek - Nagyszerűen kidolgozott jellemábrázolások jellemzőek 
Stílus - Nagyon megszerettem Jane Austen stílusát, szeretnék még olvasni tőle
Cselekmény - A regény inkább karakterközpontú, a cselekmény az esetleges helyszínváltásoknak köszönhető
Összességében 5/4 - Nagyon szórakoztató kikapcsolódást nyújtott, a szép nyelvezet pedig simogatta a lelkemet



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése