Most jó (Now is good) - film (Dakota Fanning, Jeremy Irvine)

Tessa tizenhét éves, és szenvedélyesen szereti az életet. Ám csak néhány hónapja van hátra, ugyanis leukémiás. A halálos betegség árnyékában összeállítja a bakancslistáját, csupa olyan dolgot, amelyről minden hasonló korú lány álmodozik, beleértve a szüzessége elvesztését is. Miközben a családja igyekszik megemészteni a helyzetet, Tessa elhatározza, olyan intenzíven fog élni, amennyire csak lehetséges. Ám rá kell döbbennie, nem könnyű megszerezni azt, amire vágyunk, és néha a legváratlanabb dolgok a legfontosabbak.

A film Jenny Downham: Amíg élek c. könyve alapján készült, ami annak idején nagyon mélyen megérintett, életem legmeghatóbb olvasmányának tartom azt a könyvet, így nem volt kérdéses, hogy a filmre is sort fogok keríteni, a kérdés már csak az volt, hogy vajon mikor. Ugyanis ez nem az a film, amit leülsz és megnézel, majd elfelejtve az egészet éled tovább az életed. Erre a filmre rá kell készülni, erre a filmre rá kell szánni az időd. És ajánlom, ne tervezz utána programot, mert senki sem szeret kisírt szemmel, vöröslő orral az utcán sétálgatni. Mert ez egy ilyen film. És tudjátok mit? Lelkileg bármennyire is megviselt, a film és a könyv is, mégsem bántam meg, hogy kétszer is átélhettem Tessa történetét.

Ennek talán az az oka, hogy ez a történet olyan dolgokra világít rá, amit a hétköznapi ember sokszor elfelejt. Az élet, a család szeretete, a szabadság,a szerelem, mind-mind olyan dolgok, amelyek ebben a filmben a szerepet kapják. Ez az ÉLET. És még mindig azt mondom, hogy Tessa csinálta jól: ÉLT.

A történeten alapvetően nem sokat változtattak a készítők, néhány jelenetet felcseréltek, esetleg kihagytak, a többi elég apró változtatás volt, és örülök, hogy ilyen könyv hű lett az adaptáció, másképp nem is jött volna át teljesen.

A színészeket szerintem remekül eltalálták, hihetetlen, hogy Dakota Fanning mennyire életre keltette a lapokról Tessát, én pontosan ilyen személyiségű lánynak képzeltem el őt, mint ahogyan azt Dakota el is játszotta. Jeremy Irvine pedig...Kit ne bűvölne el az a gödröcskés mosoly? :-)

Kettőjük gyönyörű jelenetei egészen a szívemig hatoltak, imádtam, mikor együtt voltak. Talán azért, mert ennyire jó volt, talán azért, mert már a könyvben is imádtam őket...Mindenesetre egy valamit tudok: hogy amit ez a két karakter megtestesít, az az igazi szerelem.

Kicsit egyébként hasonlóan voltam a filmmel is, mint a könyvvel: az elején úgy éreztem, olyan érzelemmentes, nem mindig tudtam megérteni Tessát. Aztán ahogy haladt a történet úgy zártam a szívembe mindenkit, és szépen lassan áramlani kezdtek az érzelmek, még végül a film utolsó húsz percét csak a könnyeimen keresztül tudtam nézni...

Összességében én azt mondom,hogy ezt a filmet egyszer mindenkinek érdemes megnézni. Azoknak főleg, akik olvasták, és szerették (lehet ezt mondani?), inkább akiket megérintett a könyv, és azoknak is, akik még eddig nem ismerték Tessa történetét. Ismerjétek meg őt, és lássátok meg általa, hogy mennyire fontos az élet, a szeretet, a szerelem, a törődés...Tényleg érdemes.