A Szépség és a Szörnyeteg - film (Lea Seydoux és Vincent Cassel)

Valamikor a XIX. század elején járunk. Egy jómódú tengeri kereskedő vállalkozása hirtelen csődbe jut, így a fényűző palotából kénytelen egy vidéki majorba visszavonulni. A hat gyermekét egyedül nevelő apa mindent megpróbál sorsuk jobbra fordítása érdekében megtenni, de hiába. Egy, a városban tett fárasztó, és sikertelen útja során az erdőben hazafelé menet véletlenül egy rejtélyes kertbe téved, ahol egy szál rózsát tép le legkedvesebb gyermeke, a legkisebb lánya számára. Ártatlannak tűnő cselekedetével azonban magára haragítja a kert, és a hozzá tartozó romos kastély titokzatos urát. A Szörnyeteg a letépett rózsáért cserébe az apa életét követeli. A család legifjabb leánya, önmagát hibáztatva a balszerencséjük miatt, magára vállalja az ítéletet, és otthonról megszökve önként veti magát a Szörnyeteg karjaiba. Csakhogy a kínok és a halál helyett valami egészen más vár rá: minden este csodaszép ruhákban a Szörnyeteg dúsan terített asztalánál vacsorázik a kastélyban. A napok múlásával, ahogy minél jobban megismeri a Szörnyeteget, annál inkább bizalom alakul ki közöttük. A lány álmaiban felsejlenek a Szörnyeteg múltjának darabkái, s lassan összeáll ezekből az egykor jóképű és kedves herceg igaz története. A Szépségre hárul a feladat, hogy bátorságával felülemelkedjen a veszélyen, és kimentse a herceget a gonosz varázslat hatása alól.

Édesanyámmal borzasztó nagy Szépség és a szörnyeteg fanok vagyunk, imádjuk a Disney-féle változatot, így természetes volt, hogy ezt is együtt megyünk megnézni. (Vagy legalábbis nekem, az ő figyelmét a filmre meg én hívtam fel, de ez már részletkérdés.)

Bevallom, nem nagyon láttam még másféle változatban ezt a szép mesét, így igazán viszonyítási alapom se volt, de így a film megnézése után, habár nem teljesen azt kaptam, amit vártam, mégsem bántam meg, hogy megnéztem.

Ha a történetet nézzük, nem kertelek, gyengécske volt. Nem kaptunk esetleges új megközelítést, nem voltak nagy változtatások, sőt pár elemet még a Disney változatból is véltem felfedezni...Természetesen nem ugyanazt, néhol azért igencsak átírt, (vagy inkább eredeti?) a történet, de az alap ugyanaz, és a film nem is igyekezett többet adni ennél. Akkor miért mondom mégis azt, hogy nem bántam meg, hogy megnéztem?

Ami anyukámmal mindkettőnknek feltűnt az a gyönyörű látványvilág volt. Szerintem a készítők inkább erre figyeltek, mint magára a történetre, de ez viszont rengeteg mindenért kárpótolt. Egyszerűen csodálatos az a világ, az a környezet amit a készítők megteremtettek, mesés, mégis, ahol kell, ott kellően komor, de egyáltalán nem túlcsicsázott. Komolyan mondom nektek, ezért már megérte. Ilyen szépen megalkotott látványvilágú filmmel talán még nem is találkoztam. Sokszor kaptam azon magam, hogy nem is a színészekre, az eseményekre figyelek, hanem magára környezetre, ez szerintem elmond valamit. :-)

És ha már a színészeknél tartunk...Amúgy is ritkán nézek filmet, franciát meg pláne, így szégyen, nem szégyen, nem találkoztam még ezekkel a színészekkel.

Lea Seydoux ártatlan, hamvas arcocskája szerintem tökéletes volt erre a szerepre, nem is játszott rosszul, bár az ominózus "szeretlek" jelenetnél nem igazán mutatta az érzelemnek bármily megnyilvánulását, és ezt többször is észrevettem, csak akkor tűnt ki a leginkább. Ennek ellenére szerintem jól választottak, és persze nagyon jól álltak neki azok a csodás ruhák, úgyhogy lehetett irigykedni. :-)

A szörnyeteg ábrázolása nekem tetszett. Kicsit macskaszerű, kicsit oroszlános beütésű, de azért látszik, hogy valaha ember volt...nekem bejött.

Vincent Cassel viszont...apám, szerintem remekül játszotta a szerepét! Bár egy gőgös herceg szerepét jobban el tudtam volna hozzá képzelni, azon kevéske alkalmakkor, mikor szerepelt, engem megfogott.

Ebben annyit sajnálok, hogy annyira személytelen volt mindenki. Egyszerűen nem volt időnk arra, hogy bárkit is jobban megismerjünk, Belle-ről tudjuk, hogy szép, szerény, szereti az apját, a szörnyetegről pedig hogy először mogorva, majd végül szerelmes lesz Belle-be. Bár lehet, hogy csak a könyvszerető, karaktermániás énem beszél belőlem....Vagy talán egy filmnél ne ezt várjam? Mindenesetre, ezt egy kicsit sajnáltam.

Romantika szempontjából nem volt nagy durranás, csak mint mondtam, a film teljes egészében az eredeti történetre hagyatkozik, annál többet nem is akar közölni, bár szerettem volna, ha a karaktereknek több közös jelenetük van, ugyanis azon kevéske, ami volt, nagyon bejött. 

Természetesen az örök tanúlság ott van: a szépség a belsőben lakozik, és a kapzsisággal csak magunknak ártunk...De tényleg nem is vártam többet.

Összességében, szerintem ezt a filmet nézni kell. Ez így kicsit furcsán hangzik, de vegyétek szó szerint. Merüljetek el a csodás látványban, a gyönyörű kastélyban, a csodás kertben, az apró részletességgel kidolgozott tárgyakban, és úgy nem okoz csalódást. Ha éppen van egy szabadabb estéd, bújj be a takaró alá, és már kezdődhet is az utazás. :-)
Addig is...