On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik (Calderon I.)

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?




Akárhányszor belekezdtem egy sci-fi regénybe, nem tudtam végigolvasni. Pedig tényleg próbáltam! De egyszerűen annyira untatott, annyira nem kötött le, hogy úgy döntöttem, fel is hagyok ezzel a műfajjal. Aztán rátaláltam a könyvre, és elolvasgattam róla a véleményeket... Rengetegen hasonló hozzáállásúak voltak a regény kezdete előtt, mint én, és mégis tetszett nekik. Elgondolkodtam, vajon mi is ehet ebben a regényben olyan különleges, hogy olyan sokakat elbűvölt? És ráadásul sci-fi...Mindegy, várólistára tettem, gondoltam, ha egyszer a kezembe akad elolvasom. Aztán a könyvtárban kóborolva ott árválkodott a polcon, gondoltam teszek vele egy próbát, miért is ne? Belekezdtem. Aztán egyszer csak azon kaptam magam hogy olvasom, olvasom, és nagyon nem akaródzott letennem...



Calderon élete romokban hever. Nemesi rangját eldobta, csak hogy a szeretett nővel lehessen, ám a lány egy balesetnek köszönhetően meghal. A férfi úgy érzi, már semmi értelme az életének. Többször is próbálja meggyilkolni magát, amikor is elgondolkodik, hogy a temetését is fizetni kéne valamiből...Jelentkezik a Wellston nevű űrhajóra másodkapitánynak, de megdöbbenésére a kapitányi posztot kapja meg.
A legénység először nem fogadja jól, a férfi arrogáns természete, - na meg persze a tény, hogy fikarcnyit sem ért a kapitányi munkakörhöz- érdekes szituációkat szül. Ráadásul megismerkedik a tűzről pattant japán lánnyal, Tainával, akivel kölcsönösen vonzódni kezdenek egymáshoz. Azonban a háttérben különös dolgok vannak készülőben....

Tudjátok, ennek a regénynek szerintem több dologban rejlik a varázsereje.

Először is ott vannak a nagyszerűen kidolgozott karakterek. Calderon engem elbűvölt. Manipulatív, arrogáns, talán kicsit beképzelt (bár van is mire:-)) és egyszerűen annyira élettel teli (még akkor is, ha a könyv első felében öngyilkos is akar lenni), hogy az valami hihetetlen. Ilyen jól kidolgozott, ennyire élő, ennyire összetett karakterrel még nem találkoztam. Van egy manipulatív, érzéseit elrejtő oldala, ugyanakkor ott van az is, amelyikkel imádta a feleségét, majd később Taina iránti vonzódása, érzési egyszerűen lenyűgöztek! Imádtam ezt a fickót az első pillanattól, az első mondatától kezdve, még több ilyen könyves karaktert!

Calderon & Taina 

Taina megtestesítette számomra azt, amit a női karakterekben kedvelek. Kedves, ám mégis tűzrőlpattant, hagyománytisztelő, de nem veti magát alá olyannak, amelyet ő maga nem akar, na és persze bármennyire is vonzódik Calderonhoz, nem borul a karjába az első pillanatban.

Kettejük kapcsolata az egész könyvön átível, hol picit erősebben van jelen, hol háttérbe is szorul, de mindig ott van, és ez számomra adott a regénynek egyfajta romantikát, még ha nem is abban az értelemben van jelen, amelyet én szeretek. Egyáltalán nem zavart, hogy nem ez volt előtérben, sőt azt kell mondjam, elég is volt belőle ennyi, amennyi volt. Ez a könyv nem erről szól.

 

A könyv két részből áll. Az első részben inkább ismerkedünk Calderonnal, megismerjük a múltját, őt magát is egy kicsit. Itt kevesebb az izgalom, de ez egyáltalán nem vesz el a történetből. Egyszerűen csak jobban előtérbe kerülnek a szereplők közötti kapcsolatok, a manipuláció, néhol szó esik a hierarchiáról is.

Engem elbűvölt az a világ, amit az írónő megteremtett, igen, még akkor is ha sci-fi, és igen, még akkor is, ha az elején nagyon kellett figyeljek, hogy megjegyezzem, hogy mi micsoda, melyik dolog hogyan működik, egyszóval bele kellett kicsit rázódjak a világba, de nem bántam. Mert mikor ez megtörtént, utána abszolút csúszott a könyv, már észre sem vettem a "fura" kifejezéseket, természetesnek tűntek, és én ezt nagyon megszerettem.
Emellett pedig a regény igencsak humoros, én nagyon jókat derültem egy-két párbeszéden, szituáción, és ez könnyített az amúgy számomra kissé komor hangulaton.

A másik dolog pedig, ami az egész történeten átível, a kultúra. Nekem nagyon tetszett ez a szál is, természetesen ebből is kihoz majd rengeteget az írónő, de nem spoilereznék, csak annyit mondok, nem véletlenül van a borítón a fickó kezében az a kard. :-)

A könyv második fele pedig: izgalom, izgalom és izgalom! Mostanában könyvön még nem izgultam ennyit! Akciódús volt, pörgött az egész, egy-két fordulatnál leesett az állam, máskor a körmömet rágva követtem figyelemmel az eseményeket, megint máskor pedig undorodtam a "főgonosztól". Bár ha jobban belegondolok, ebben a könyvben nem lehet olyan élesen elkülöníteni egymástól a "jó" és a "rossz" oldalt, mint pár társában. Ebben a könyvben mindenkinek vannak hibái, erényei, és mindenkinek vannak okai a dolgokra. Ez persze nem azt jelenti, hogy meg tudok érteni olyan embereket, mint Adler, sokszor a hányinger kerülgetett az ő részeinél. Egyszóval On Sai-nak még ez is sikerült, megteremtette azt a "rosszat", ami tényleg nagyon rossz, és tényleg nagyon lehet utálni.

A másik pedig, amit muszáj kiemelnem, az a stílus. Az írónő stílusa annyira olvasmányos, olyan könnyű, hogy vele még ezek a sci-fis kifejezések sem tűntek annyira nehéznek, az meg pláne nem, hogy megszokjuk őket. Olyan írónőt, aki képes volt olyan karakter megteremteni, mint Calderon vagy akár Taina, miközben összehozott egy igazi sci-fis, jövőbeli világot, ami egyáltalán nem volt háttérbe szorítva, csak egyszerűen nem volt fél oldalas magyarázás olyan dolgokról, amik a hozzám hasonló olvasókat valószínűleg egy cseppet sem érdeklik, (bár van aki szereti ezt a műfajt, tévedés ne essék, ezzel semmi gond nincs, csak egyszerűen én nem vagyok a rajongója) és aki még csempészett bele annyi romantikát is, hogy a romantikus lelkű társaimmal együtt nyugodtam üljünk, azt csak dicsérni tudom. Zseniális volt, lenyűgözött, mindenkinek csak ajánlani tudom! Aki pedig amiatt aggódna, hogy sorozat, és függővéges, ne tegye. Van pár nyitva hagyott szál a történet végén, de ezek közül egyik sem olyan durván függő, a történet így is teljes és lezárt. Ám ha elolvassátok, szinte garantálhatom, hogy kíváncsiak lesztek arra a bizonyos következő részre...Én kíváncsian várom!

Összefoglaló értékelés:

Borító 5/5 - Imádom! Gyönyörű, és Calderont hasonlóan képzelem el.

Karakterek 5/5 - Olyan kidolgozott figurával, mint Calderon, még nem találkoztam.

Cselekmény 5/5 - Izgalom, manipuláció, hierarchia némi romantika...Mi kell még?

Stílus 5/5 - Az írónő stílusa pörgős, olvasmányos, könnyen meg tudtam érteni ezt a sci-fi világot

Összességében 5/5 - Nem gondoltam volna, hogy egy sci-fi könyvre valaha ezt mondom de...Imádtam!