Tavi Kata: Nyitótánc (Sulijegyzetek 1.)

Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.

Könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 358 oldal
Fordította: -

Sokat hallottam már erről a könyvről: volt pozitív és negatívabb hangvételű is a kritikák között, így nem igazán tudtam mire számítsak. Egy ilyenfajta gimis történetet meg lehet írni nagyon jól, ugyanakkor sok buktatója is van a dolognak. Mivel elsőkönyves írónőről van szó, ettől tartottam is egy kicsit, de végül egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet. Még úgy sem, hogy az elején nem volt felhőtlen a viszonyunk.

Történetünk elbeszélője Kárpáti Lilla, éppen most készül a Duna-parti Gimnázium táncszakára. Mikor a nyár végén meglátja, hogy új szomszédok költöznek be a mellettük lévő házba, el sem tudja képzelni, milyen eseményáradatot fog ez elindítani... A jóképű, "rocksztáros" Krisztián azonban már az első pillanatban bunkón viselkedik a lánnyal. Lilla éli a gimnazisták pezsgő, mozgalmas életét: táncol, barátkozik, küzd a matekkal és persze totálisan beleesik abba, akibe nem kellene....

Kedvenc jelenet a könyvből:-)

Eleinte nem tudtam, egyszerűen nem voltam képes nem észrevenni a hasonlóságot a Nyitótánc és egy bizonyos sorozat között. Ez lehet ugyan a véletlen műve is, nem kizárt, hisz ez a műfaj - cselekményét tekintve - korlátoltabb, mint mondjuk egy fantasy, de emiatt akkor is haragudtam a legelején a könyvre. Hiába láttam benne a potenciált, nem akartam egy másolatot olvasni, mindig is bosszantott a nyilvánvaló "plagizálás." Sokszor tudtam egy-egy szereplőt azonosítani egy másikkal abból a bizonyos sorozatból, sokszor erőltetettnek tűntek a poénok, és néha még a stílus is. Ennek ellenére nem adtam fel a reményt, és bíztam benne, nem végig egy utánzatot fogok olvasni.

És aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy a könyv kezd rátalálni önmagára.

Szépen lassan elkezdtek formálódni a karakterek, és végül azt éreztem, hogy már önálló, teljesen a másik sorozattól elvonatkoztatható személyiségeket kapok. Lillát imádtam, mint főhősnőt. Egy elképesztően dinamikus csajsziról van szó, aki karakán, szókimondó, kellően csajos, ugyanakkor mégsem nyafogós, síró-picsogó típus. A történetet az ő narrációjában olvashatjuk, ami igazán jó választás volt, a lány igazán szórakoztató, kedvelhető személyiség, több ilyen tizenöt-tizenhat éves főhősnő kéne. A Krisztiánnal való kapcsolatát nagyon szerettem, olyan kis kedves romantikus szál kezdett kibontakozni közöttük. A srácot is nagyon bírtam, noha nekem először kicsit olyan nyomulósnak tűnt, de szerencsére sikerült megtalálnia az egyensúlyt az írónőnek a nyomulós és a végtelenül cuki között. :-) Kell néha a csöpögésmentes, cuki romantika is az embernek.
No meg ugye, azért ad egyfajta egyediséget a történetnek, hogy központi szerepben van benne a tánc. Szerettem ezekről a részekről olvasni, én magam hat éven át táncoltam. A mai napig sajnálom, hogy végül abbahagytam, de így is nagyon át tudtam érezni Lilla szenvedélyét ez iránt a sport iránt. Tisztában vagyok azzal is, hogy borzasztó nehéz egy koreográfiát úgy leírni, hogy úgy menjen az olvasó szeme előtt, mint egy filmben. Ez a dolog inkább vizuálisan látványos, de Tavi Kata elég jól vette az akadályt, még akkor is, ha néha kicsit keveselltem ezeket a részeket.

Szerettem azt is ebben a könyvben, hogy nagyon jól visszaadta az osztályfeelinget. Mert ugye, nem minden osztálytársunkat ismerjük úgy, hogy mondjuk napi szinten beszéljünk is velük. Akikre viszont kihegyeződött a könyv, igazi személyiséget kaptak. Úgy éreztem, mindenkit sikerült árnyalni, mindenkinek megvan a maga jó és rossz oldala is, és mi olvasók ezekkel a tulajdonságokkal együtt fogjuk őket a szívünkbe zárni. (Főleg talán Márka és Kristófra gondoltam ezzel)

Említettem az elején, hogy erőltetettnek éreztem a humort. A végén szerencsére ebben is megtalálta a könyv magát, mert többször is felnevettem rajta, és tényleg, igazán szórakoztató volt.

Szóval nagyon örültem, hogy a könyv, az írónő stílusa teljesen kiforrott lett a végére. Igazi, hamisítatlan "tavikatás" írást kaptam, és érzem, hogy a Könyvmolyképzőnek sikerült még egy igazán tehetséget írót felfedeznie. Elképesztően várom, és szeretném már olvasni a második részt, a Ballépéseket, valószínűleg hamarosan sort is kerítek rá.

Összefoglaló értékelés

Borító 5/4 - Tetszene, mert nagyon adja a hangulatot, de a borítómodelleket valahogy nem találták el...

Karakterek 5/5 - Önálló, egyedi, szerethető személyiségek

Cselekmény 5/5 - Dinamikus volt, pörgős, nem laposodott el egyszer sem

Stílus 5/5 - Nagyon tehetséges írónőről van szó, és nagyon örülök, hogy rátalált a kiadó

Összességében 5/5 - Még ha az elején nem is ragadott el annyira, a végére határozottan kiforrott lett a történet.