Borsa Brown: A maffia ágyában (A maffia ágyában I.)

Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…
Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.

Könyv adatai: 
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 312
Eredeti cím: -
Fordította: - 

Jó ideje tudtam már a regény létezéséről, a kezdetekben mégsem foglalkoztam vele különösebben. Egyrészt mert olyan furának tűnt a fülszöveg alapján, másrészt be kell vallanom, kicsit szkeptikus voltam a számomra teljesen ismeretlen magyar írónővel szemben. Bizony, ez a regény egy magyar szerzőtől származik. Számomra mindig nagy öröm, ha új tehetségekre lelek, Benina, Róbert Katalin, A.O.Esther s a többiek számtalanszor bizonyítják, hogy pont úgy, vagy sokkal jobban is tudnak írni, mint akár egy amerikai bestsellerszerző. Ezért amikor egyre több pozitív értékelést hallottam a könyvről, úgy döntöttem, mégis adok neki egy esélyt.

A történet szerint az angol Suzanne Roberts véletlenül nekitolat autójával egy jóképű és igen gazdag, ráadásul olasz férfi kocsijának. A találkozást, s főként a jóvágású idegent a lány egyszerűen képtelen elfelejteni. Azonban Suzanne-nak nagyobb problémái is vannak ennél: túl sivárnak és unalmasnak érzi az életét, a magánélete és a karrierje is romokban áll. Ezért hát, amikor a jóképű idegennel mégis egymásba gabalyodnak, viharos gyorsasággal szeretnek egymásba, s a lány egyszer csak azon kapja magát, hogy Massimo oldalán már Olaszországba tartanak. De vajon tényleg olyan jól ismeri a férfit, ahogyan gondolja? Akkor Massimo miért nem engedi el sehová ebben a gyönyörű országban, miért tart pisztolyt a házban és mi az oka annak, hogy Suzanne sokkal inkább úgy érzi, a férfi, ügyvéd létére a maffia oldalán áll?

A regény több érdekes témát is feszeget: vajon két teljesen más szellemben nevelt ember összeillő? Mi a különbség a szerelem, és gyűlölet között? Mikortól beszélünk az egyikről, és mikortól a másikról? Létezhet a kettő egyszerre is a szívünkben? Meddig viselhető el a bántalmazás? És vajon a szerelem nevében bármit el kell tűrnünk?

Először talán a könyv újszerűsége fogott meg: eddig nem különösebben érdeklődtem a maffiával kapcsolatos történetek iránt. Az én romantikus lelkemnek már az is túl sok, ha saját vérvételét kell végignéznie, szóval volt bennem némi félsz ezzel kapcsolatban is. Némi fogalmam azért nyilván van ezekről, de vehetjük úgy, hogy tulajdonképpen ismeretlen terepre tévedtem. Akárcsak Suzanne. A nő romantikus álma, miszerint egy törvény oldalán álló, tisztességes férfival van dolga, hamar szertefoszlik, mikor Massimo megmutatja igazi arcát. A nő a szerelem és gyűlölet közt őrlődve vergődik, miközben egyre nagyobb slamasztikába kerül karakánsága és nagyszájúsága miatt.

Suzanne több bánattal néz szemben abban a pár hónapban, mint egész életében bármikor. Kínozza a szerelem, ugyanakkor égeti a gyűlölet Massimo iránt, akiről sohasem tudhatjuk, milyen hangulatban van éppen, vagy mit fog cselekedni. Maga a férfi is lobbanékony, akárcsak Suzanne, és ebből (is) rengeteg konfliktusuk származik. No meg ott van a tény, hogy Massimo sokszor választás elé kényszerül egy több száz éves családi szervezet, és a Suzanne iránt érzett égető szerelme között. Imádtam a karakterek lelki tusáit, a harcot önmagukkal, és egymással is. Végigkövettem, ahogy a boldog szerelmesekből, egymástól elhidegült, ám a lelkük mélyén ugyanúgy egymásra váró és vágyó ember lett belőlük. Nehéz a döntés, hiszen ebben a regényben nem mindenre megoldás a szerelem. Tetszett, hogy bár tény, hogy fikciót olvastunk, (ha nem így lett volna Suzanne-t valószínűleg a második héten lelövik) azért az írónő igyekezett a realitás talaján maradni, ügyesen lavírozva a romantika és a keményebb dráma között. Massimónak ennek ellenére sem tudom megbocsátani azt, hogy eljárt a keze. Kész, kitört belőlem a feminista, maffia ide vagy oda, a nők bántalmazása SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT nem helyénvaló vagy megbocsátható. Ezeket a részeket szerencsére az írónő nem túlozta el, (különben félbe is hagytam volna), de azért mindig éreztette, hogy mekkora súlyként nehezedik ez is a főhősnőre. 

A cím kicsit megtévesztő lehet, inkább utal egy erotikus regényre. De nem csináltam abból problémát, hogy Brown nem ment bele részletesebben. Noha tény, hogy a kicsit pikánsabb részek részletes leírása szerintem dobott volna a regényen, (ej, ej, perverz lélek) de azt is megértem, hogy itt a főhősnő lelki tusája, és a Massimóval való kapcsolatának viharai voltak a lényeg.

Viszont, bár sok pozitívat találtam ebben a könyvben, egyszerűen nem tudtam elmenni néhány dolgon: az egyik, ami nagyon zavart, az a regény kidolgozatlansága volt. A főszereplőink túl gyors egymásba gabalyodása, majd a két hónap alatt köztük kialakult halálos szerelem egyszerűen zavaró volt számomra. Ezzel már rögtön vesztett a regény az életszagúságából. Hogyha nagyon szőrszálhasogató lennék, azt mondanám: A főszereplőket a nagy szerelem tartja vissza attól, hogy szó szerint megöljék egymást, mégis, már a találkozásuk harmadik alkalmával életre szóló hűséget esküdtek. Hogy vehetném akkor komolyan ezt a nagy lelki tusát szerelem és gyűlölet között? Sajnáltam azt is, hogy nagyon keveset tudunk meg a maffia rendszeréről, miértjéről, és hogyanjairól. Massimó elejt pár megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy a maffia nem mindig a „rossz” oldalt szolgálja, ami kíváncsivá tett. Rendben, de miért? Nem kaptam magyarázatot. Nagyon remélem, hogy a következő részben kicsit jobban beleláthatunk ebbe is.

Kinek ajánlanám végül is? Elsősorban a romantika kedvelőinek, de csak akkor, ha nem riadtok vissza attól, hogy nem azt a csöpögős, megszokott fajtát kapjátok. Azok is nézzenek bele, akik szeretik a lélektani folyamatokkal foglalkozó könyveket, ó, és maffiás történetek rajongóinak kötelező. 

Ez az a könyv, amit  - nehezebb témája ellenére is – tudom a strandra, vagy nyaralásra is ajánlani, ugyanis hihetetlenül olvasmányos. Személy szerint pár óra alatt kiolvastam ezt a kb. háromszáz oldalt, ami higgyétek el, nálam nagy szó, nem vagyok a túl gyors olvasás híve.

Összességében, bár bőven van még mit fejlődnie a regénynek és az írónőnek is, egy kifejezetten érdekes kezdést kaptunk, izgalmas véggel, ami után garantáltan be kell szerezni a folytatást.

Összefoglaló értékelés

Borító 5/5 - Elegáns és szexi, ugyanakkor mégis egyszerű, nekem bejön

Karakterek 5/4 - Nem kedveltem meg senkit, de talán ezért annyira emberiek és élőek 

Cselekmény 5/3 - Néha túl gyors volt és kidolgozatlan

Stílus 5/5 - Az írónő nagyon olvasmányosan, mai nyelven ír, tetszett

Összességében 5/4 - Noha van még mit fejlődni, kifejezetten jó kezdőkötet volt, várom a többi részt!