Sarah Dessen: Tökéletes

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.















Senki sem tökéletes. Ezt mindannyian jól tudjuk. De vajon, mit jelent ez igazából? Mi az, hogy tökéletesnek lenni? És legfőképpen miért? 

Macy másfél évvel ezelőtt ott volt, mikor az apja meghalt. A szeme láttára történt a dolog, ami megváltoztatja a lányt. Felelősnek érzi magát, és elhatározza, tökéletes lesz, és tökéletes életet fog élni, elfedve ezzel a gyászt, és megfelelve ezzel édesanyjának, aki a munkájába temetkezve próbálja feldolgozni a történteket. Egy ideig ez sikerül is.
Egy "tökéletes" fiúval jár, aki zseni, megfontolt, higgadt. Ezért a lány is jól tanul, az élete monoton és egyhangú. Azonban az egyik este minden megváltozik, amikor a lány édesanyja felbéreli a Wish partiszervíz csapatát. Macy teljesen meglepődik, mert ezek az emberek egyáltalán nem tökéletesek.
Megismerkedik a sebhelyes arcú Kristyvel, a kissé duci Berttel, a monoton Monicaval, akinek a szókincse látszólag három egyszavas mondatból áll, a mindig szétszórt és terhes Deliával, és a szobrász, büntetett előéletű Wessel. Ugye hogy nem a legtökéletesebb csapat?
Azonban Macy maga is meglepődve látja, hogy mennyire jól érzik magukat a legnagyobb káosz kellős közepén, hogy milyen szívesen dolgoznak, és hogy milyen kedves emberek, anélkül is, hogy bárki tökéletes próbálna lenni. Pedig a lány a tökéletességével pont erre próbál törekedni. Vagy lehet, hogy nem jó oldalról közelítette meg a dolgokat?

Több szempontból is különleges számomra ez a könyv. Először is azért, mert különleges hangulatú. Van egy varázsa, egy bűvköre, ami beszippantja az olvasót, és nem engedi. Ennek ellenére hihetetlenül életszagú. Mert bizony, biztos vagyok benne, hogy rengetegen próbálják meg így feldolgozni a gyászt, ahogyan Macy, vagy akár az édesanyja. Ez a könyv valamilyen szinten rávilágít arra, hogy nem ez a jó megoldás. Hogy a fájdalmunkat nem kell magunkban tartani. Hogy igenis meg kell nyílnunk valakinek, mert különben felrobbanunk. Egy gép válik belőlünk, aki felkel, eszik, iszik, dolgozik, tanul, majd lefekszik, és alszik. Nem hangzik a legizgalmasabban, és nem is az. Néha kell az életünkbe valami kis izgalom, akár egy vidám barát, vagy egy ember, akit a lelki társunkká tudunk fogadni, és ismerni őt a kívül belül, valaki akivel tudunk beszélgetni, elmondani neki a gondunkat-bajunkat, de ugyanakkor szórakozni és hülyéskedni is lehet vele. Macy és Wes között ehhez hasonló kapcsolat, barátság alakul ki, és öröm volt olvasni ezekről.
A másik dolog, ami miatt különleges helyet foglal el a szívemben, mert végre nem éreztem azt, hogy külső szemlélő vagyok. Annyira bele tudtam merülni a történetbe, hogy észre sem vettem, már el is röppent ötven oldal, és valószínűleg csak azért nem olvastam el két nap alatt, mert iskolába is kell mennem, meg tanulnom is kellett volna, bár sokszor inkább elővettem a könyvet. :-)
(Harmadszor pedig azért, mert ennek a könyvnek egy részletével nyertem meg a szépolvasó versenyt, de ez csak egy halk megjegyzés. :-))
Nem is tudom, mikor lettem utoljára libabőrös egy könyvnél, és mikor hatódtam könnyekig, de Sarah Dessennek ezt is sikerült elérnie. Macy karakterfejlődése, hogy szép lassan (Wes segítségével) lebontja maga körül a falakat, valami fantasztikus, és hihetetlenül megható. Valamit a könyv egyes pillanatai,  (mint Delia szülése, vagy Macy és az anyja kapcsolata) egyszerűen  a lelkemig hatolt, megérintett, és örökre helyet foglalt magának a pici szívembe. :-)
Miután pedig becsuktam ezt a könyvet, valami furcsa nyugalom töltött el, és úgy éreztem, hogy igen, minden sikerülhet, minden jól fog alakulni, hiszen "rosszabb már nem lehet, nem igaz?" :)

Összefoglaló értékelés
Borító 5/5 - Tökéletes :-)
Karakterek 5/5 - Senki sem tökéletes. És ez bennük a legjobb
Cselekmény 5/5 - A gyász feldolgozása, a lassan kialakuló bizalom mind lassú folyamat, de fantasztikus
Stílus 5/5 - Sarah Dessen lett az egyik kedvenc írónőm
Összességében - 5/5* - Tökéletes. Hogy miért? Mert cseppet sem az. :-)