A 19 éves Mia Milton
élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a
halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját,
amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot…
2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.
Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét.
Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak.
A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz.
A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik.
Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem?
Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?
Már 2222-ben járunk, az úgynevezett Dimenzóváltás utáni időben, aminek következtében hét, egymással szomszédos megapolisz alapult, köztük Manipura, ahol történetünk is kezdődik. Ebben a világban az emberek "igazán látni kezdtek", vagyis az aurájuk - az érzelmeik - mind nyilvánvaló dolgok lettek. Akinek az aurája gyengébb, esetleg "hibás", negatív érzelmekkel teli volt, a városfalakon kívüli erdőbe csapták, ahol az embereknek, akár a középkorban, a túlélésért kell küzdeniük. A "jók" eközben a korszerű technikai vívmányokkal teli, nyugalmas városkában élik mindennapjaikat.
Mia Milton, 19 éves, manipurai lakos, de sohasem érezte magát teljesen odavalónak, amit az apja is rengetegszer igyekszik érzékeltetni vele. Szülei nem igazán szeretik, ezért a lány tele van fojtott haraggal, szomorúsággal és indulattal, amely az auráján is meglátszik. Azonban mikor álmába megjelenik egy halott tudós, aki a lány segítségét kéri, Mia már tudja, talán nem csak vele van baj...
A lány, nyomozásának köszönhetően menekülni kényszerül, méghozzá a városfalakon kívülre. Ekkor találkozik Liammel, a fejvadásszal, aki egész életében a kinti vadonban élt, és aki eleinte talán ellenségesen áll a lányhoz, ám ahogy egyre többet van Mia-val, a férfi kénytelen rájönni, talán a lány nem az az elkényeztetett manipurai, mint akinek először gondolta....
Bevallom nektek, féltem ettől a könyvtől. Az írónő másik sorozata, az Összetört glóriák nagyon kedves helyet foglal a szívemben, és tartottam attól, hogy majd hasonlítgatni fogom, pedig borzasztó kíváncsi voltam, először is a jó fülszöveg, másrészt emiatt a csodaszép borító miatt is. Komolyan, az a gomb hívogatja az embert, bár rányomni nem nyomtam rá, inkább csak diszkréten simogattam... :-) Egyszóval már a könyv külseje teljesen a bűvkörébe vonja az embert, és akkor még bele sem kezdtem...
Ami legelőször elbűvölt ebben a könyvben, az az írónő által megalkotott világ. Mert bármennyire is szélsőséges, és talán kicsit ijesztő is számomra, mégis varázslatos és különleges, ami nem hagyja hidegen az embert. Hiszen gondoljunk csak bele: Mi lenne akkor, ha látnánk egymás érzelmeit? Ha egy hamis mosoly, egy-egy visszatartott szitkozódás sem tudna félrevezetni senkit, mert egyszerűen látszanak az érzelmeink a körülöttünk ragyogó auránkban? Engem lenyűgözött. De úgyszintén a kinti világ is. Még akkor is, ha abban húsevő mutánsok járkálnak, akiket nem mellesleg a manipuraiak teremtettek meg a népesség szabályozására...Még akkor is szeretnék odaköltözni egy kicsit a Hobbs-birtokra, de persze csak egy Liammel felszerelve...;-)
Mindegyik karaktert nagyon a szívembe zártam, még a mellékszereplőket is. Mia egy borzasztóan kedvelhető főhősnő, erős, bátor, ugyanakkor neki is megvannak a maga gyengeségei, de tiszta lelkű és jószívű, képtelenség őt nem szeretni. Aztán ott van a Liam, akitől a női olvasóközönség szerintem még mindig legyezgeti magát, ha eszükbe jut.:-) Én imádtam pasit, szerettem a forrófejűségét, a keménységét, a férfiasságát, és azt, hogy bár tényleg határozott, erős természet, képes Miával úgy viselkedni ahogy azt tette...
Kettejük jeleneteit imádtam, az első találkozásuktól kezdve érezni köztük a kémiát, csak úgy sisteregnek azok a lapok! Így hát a könyv, amellett, hogy végig pörög, az én igényeimet bőven kielégítő romantika is megvolt benne (menthetetlenül romantikus vagyok, tudom én...) amit szintén csak imádtam. A visszafogott, mégis erőteljes, cseppnyi erotika pedig csak még pikánsabbá, sokszínűvé tette a könyv amúgy is érdekes, és néhol gubancolódó romantikus szálait, mert bizony, az írónő a mellékszereplőket sem hagyta érzelmek nélküli bábúként mozogni, mint azt sajnos mostanában egyre több könyvben tapasztalom...
De nem, itt a főszereplőkön kívüli karakterek is legalább ugyanolyan kidolgozottak, mint a főszereplők. Már ha nevezhetem őket mellékszereplőknek, mivel mindenki megkapja a maga helyét a történetben, hisz a könyv először több szálon is fut, amelyek persze végül összetalálkoznak.
Én nagyon szeretem ezt a történetvezetést, hiszen sosem hagyják az olvasó figyelmét lankadatlanul, én például sosem tudtam, kinek a szálát akarom jobban olvasni, ez pedig, bár már olvastam az írónőtől, mindig olyan, természetesen jó értelemben újdonság számomra, ami elbűvöl, beszippant, és nem enged.
2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.
Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét.
Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak.
A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz.
A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik.
Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem?
Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?
Már 2222-ben járunk, az úgynevezett Dimenzóváltás utáni időben, aminek következtében hét, egymással szomszédos megapolisz alapult, köztük Manipura, ahol történetünk is kezdődik. Ebben a világban az emberek "igazán látni kezdtek", vagyis az aurájuk - az érzelmeik - mind nyilvánvaló dolgok lettek. Akinek az aurája gyengébb, esetleg "hibás", negatív érzelmekkel teli volt, a városfalakon kívüli erdőbe csapták, ahol az embereknek, akár a középkorban, a túlélésért kell küzdeniük. A "jók" eközben a korszerű technikai vívmányokkal teli, nyugalmas városkában élik mindennapjaikat.
Mia Milton, 19 éves, manipurai lakos, de sohasem érezte magát teljesen odavalónak, amit az apja is rengetegszer igyekszik érzékeltetni vele. Szülei nem igazán szeretik, ezért a lány tele van fojtott haraggal, szomorúsággal és indulattal, amely az auráján is meglátszik. Azonban mikor álmába megjelenik egy halott tudós, aki a lány segítségét kéri, Mia már tudja, talán nem csak vele van baj...
A lány, nyomozásának köszönhetően menekülni kényszerül, méghozzá a városfalakon kívülre. Ekkor találkozik Liammel, a fejvadásszal, aki egész életében a kinti vadonban élt, és aki eleinte talán ellenségesen áll a lányhoz, ám ahogy egyre többet van Mia-val, a férfi kénytelen rájönni, talán a lány nem az az elkényeztetett manipurai, mint akinek először gondolta....
 |
| Manipura |
Ami legelőször elbűvölt ebben a könyvben, az az írónő által megalkotott világ. Mert bármennyire is szélsőséges, és talán kicsit ijesztő is számomra, mégis varázslatos és különleges, ami nem hagyja hidegen az embert. Hiszen gondoljunk csak bele: Mi lenne akkor, ha látnánk egymás érzelmeit? Ha egy hamis mosoly, egy-egy visszatartott szitkozódás sem tudna félrevezetni senkit, mert egyszerűen látszanak az érzelmeink a körülöttünk ragyogó auránkban? Engem lenyűgözött. De úgyszintén a kinti világ is. Még akkor is, ha abban húsevő mutánsok járkálnak, akiket nem mellesleg a manipuraiak teremtettek meg a népesség szabályozására...Még akkor is szeretnék odaköltözni egy kicsit a Hobbs-birtokra, de persze csak egy Liammel felszerelve...;-)
 |
| A vadon |
Kettejük jeleneteit imádtam, az első találkozásuktól kezdve érezni köztük a kémiát, csak úgy sisteregnek azok a lapok! Így hát a könyv, amellett, hogy végig pörög, az én igényeimet bőven kielégítő romantika is megvolt benne (menthetetlenül romantikus vagyok, tudom én...) amit szintén csak imádtam. A visszafogott, mégis erőteljes, cseppnyi erotika pedig csak még pikánsabbá, sokszínűvé tette a könyv amúgy is érdekes, és néhol gubancolódó romantikus szálait, mert bizony, az írónő a mellékszereplőket sem hagyta érzelmek nélküli bábúként mozogni, mint azt sajnos mostanában egyre több könyvben tapasztalom...
De nem, itt a főszereplőkön kívüli karakterek is legalább ugyanolyan kidolgozottak, mint a főszereplők. Már ha nevezhetem őket mellékszereplőknek, mivel mindenki megkapja a maga helyét a történetben, hisz a könyv először több szálon is fut, amelyek persze végül összetalálkoznak.
Én nagyon szeretem ezt a történetvezetést, hiszen sosem hagyják az olvasó figyelmét lankadatlanul, én például sosem tudtam, kinek a szálát akarom jobban olvasni, ez pedig, bár már olvastam az írónőtől, mindig olyan, természetesen jó értelemben újdonság számomra, ami elbűvöl, beszippant, és nem enged.
És mindezeket mégis, tudjátok mi teszi a legeslegjobbá? Az írói stílus. Bizony. Ha úgy nézzük, az írásmód teljesen mai, könnyen olvasható regény de... kicsit olyan, mint a könyv borítója. Van benne valami elegancia. Valami olyan lendületesség, amit Eszter könyveinél eddig nem tapasztaltam. Magam is meglepődtem, mennyire peregtek a kezemben az oldalak, csak úgy faltam az egészet. Légies volt, pörgős, könnyen olvasható, de mégis csodaszépen megfogalmazott, és talán ez (is) az, amiért ez a könyv engem így elbűvölt.
Összességében, mit mondhatnék még? Hogy ritkán csinálok olyat, hogy, direkt húzom a könyv olvasását, de most mégis ezt tettem? Vagy azt, hogy az angol tanfolyamon ülve azon kaptam magam, a szereplőkön jár az eszem? Vagy csak egyszerűen azt, hogy ez a történet hatalmas kedvenc lett?
Talán csak annyit, hogy köszönöm az írónőnek ezt a csodálatos élményt! Engem még jobban elbűvölt, mint a Glóriák, pedig már azt a sorozatot is megszerettem, de ez...ez úgy érzem felülmúlja. No és persze az írónő nagyon jól ért a függővégekhez, tűkön ülve várom, hogy végre olvashassam a következő részt, mert biztos vagyok benne, hogy az se lesz semmi ilyen erős kezdés után. Addig is, ne hagyjátok ki ezt a könyvet, mert a különleges világ, a szerethető karakterek, a gyönyörű írásmód mind-mind el fog bűvölni titeket, és a végén azon kapjátok magatokat: Hoppá, nincs több oldal!
Talán csak annyit, hogy köszönöm az írónőnek ezt a csodálatos élményt! Engem még jobban elbűvölt, mint a Glóriák, pedig már azt a sorozatot is megszerettem, de ez...ez úgy érzem felülmúlja. No és persze az írónő nagyon jól ért a függővégekhez, tűkön ülve várom, hogy végre olvashassam a következő részt, mert biztos vagyok benne, hogy az se lesz semmi ilyen erős kezdés után. Addig is, ne hagyjátok ki ezt a könyvet, mert a különleges világ, a szerethető karakterek, a gyönyörű írásmód mind-mind el fog bűvölni titeket, és a végén azon kapjátok magatokat: Hoppá, nincs több oldal!
Összefoglaló értékelés
Borító 5/5 - Élőben még szebb, mint a képen, gyönyörű dísze a polcomnak
Karakterek 5/5 - Szerethetőek, kidolgozottak, nagyon a szívembe zártam őket
Cselekmény 5/5 - Izgalmas, pörgős, mindig van valami, amiért odaszegez a fotelba!
Stílus 5/5 - Lendületes, pörgős, imádom!
Összességében 5/5 - Kedvencet avattam...:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése